Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

A színdarab kizárólag a szatira eszközével Jelenít meg •egy olyan világot, amely rengeteg lirai motívumot is kínál, V, Alec8andri és Ion Luca Caragiale^7' hőseinek felelevenítése a színpadon elegendő a vonatkozó korszak kigúnyolására, a színészek világa viszont, az "ekhós szekerek világa" /Milio, Pasoaly, Prosa Sarandy, a súgó Smarandache figurája/ tele van liraisággal, és ezt a nagyszerű lelkesedést sugározza, amely ezekből az emberi-művészi eszményeik megvalósitáeáért bármilyen megaláztatást és nehézséget vállaló emberekből árad.

A materialista koncepció a klasszikus történelmi drámákhoz hasonló témákat feldolgozó történeti drámákban is érvényre jutott, azokban, amelyek uj történelmi perspektívában próbálják bemutatni a román múlt egyes korszakait és uralkodóit. Ilyen Mircea Stef&neecu és Tudor Soimaru darabja az Egyesülésről - un. "centenáris" müvek -, Al. Adameecu A tűz Ítélete és Laurentiu Fulga Rettenetes Ion vajda c, színmüvei.

Különösen az utolsóként emlitett dráma folytatta a klasszikus történelmi dráma tradícióit. A drámairó mintha Hasdeu felfogását tenné magáévá a dráma szelleméről s a drámai hős alakjának megformálásáról. A témaválasztás nem

53/ Ion Luca Caragiale /1852-1912 A román irodalom egyik legnagyobb, a világirodalom nagyjai sorába emelkedett irómüvésze, A novella, a <• áma, a társadalmi szatira műfajban egyaránt marade uót alkotott. Szatirikus komédiáiban a korabeli társadalmat pellengérezi ki. Legjelentősebb müvei: Novellák és karcolatok, Elveszett levél /dráma, 1884/, Zűrzavaros éjszaka /1879/, Karneváli kaland /1885/,- 72