Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

Vannak drámaírók,akik a publicisztikai formára esküsznek, s kísérletet tettek arra, hogy publicista modorban érzékeltessék az események arányait és szerteágazását. A Különkiadás, vagy a Közvélemény szerzője úgy vélte, hogy a riport-forma megóv a sablonosságtól,de mindketten elfelejtkeztek arról, hogy ez a kompozícióé módszer - paradox módon - az eredmények s főként a hősök valóságos dimenzióinak leszűkítéséhez vezet.

Horia Lovinescunak a Boga nővérekben a benső drámaforma és az epizodikus hősi dráma összekapcsolásával sikerült érdekfeszítően és komplex módon életrekeltenie a hirom nővért; pontosan azért, mert arra törekedett, hogy fejlődésüket dialektikus módon ábrázolja, és ne elégedjék meg puszta tények, vagy szólamszerü kommentárok felsorakoztatásával.

Paul Everác azonban, miközben arra törekszik, hogy hősei lelkiismereti problémáit egy pszichológiai dráma keretében világítsa meg, nem képes meggyőzően ábrázolni doktor Valeriu és nővére morális és emberi értékeinek átalakulását. Ennek nem az az oka, hogy a darab pszichológia dráma, hanem az, hogy a hősök cselekedetei és^megnyilvánulásai lélektanilag nem indokoltak.

Az említett darabok dramaturgiai hiányosságai a cselekmény dekoncentráltságából erednek, néha a riport szerű komponálásból, néha a főhős szerepének leszűkítéséből,amely elmossa a határvonalat a hős és a tömeg között.

A dramaturgia egyik alapölve, amelyet a drámaírók figyelmébe kell ajánlani, a drámai cselekmény koncentrálása. Ez az alapelv nem formai problémát jelent, hanem a drámai cselekmény minél ésszerűbb sűrítését követeli meg, azt,hogy a dráma gazdag valóságtartalmai, s a belső, ábrázolt drámai élet a lehető legkonkrétabb legyen.

42