Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
dennek specifikus jellege van. Az a tény, hogy a drámában az eseményeket nem kommentálják,hogy a hősöknek nem "történetük" van, hanem cselekszenek, s hogy nincs leírva a belső világuk, korántsem jelenti azt, hogy az események és a hősök nem lepleződnek le. Ez a lelepleződés éppen a szinpadszerüségen keresztül történik. A dráma szinházszerüsógének jelentőségét ismerte föl Gorkij akkor, amikor azt állította, hogy "a dráma a legnehezebb műfaj, mert a színdarab azt követeli, hogy a szerep- Lő, minden Írói beavatkozás nélkül maga Jellemezze sajátmagát, tisztán a szavakon és a cselekményen keresztül." ^ A drámában hiányzik a szerző, mint közvetítő mü és olvasó között. Ezt a közvetítőt a drámában a szinpadi ábrázolás helyettesíti. A dráma kétségtelenül irodalmi mü önmagában is, de nem nyerhet életet másképpen, csak a színész közvetítésével, a teljes tartalom kibontásával; a ez a teljesség nemcsak a szöveg interpretálását, hanem a hősöknek és a konfliktusoknak életszerű ábrázolását is jelenti. A dráma, az említett sajátosságokon keresztül minden más műfajtól különböző jelleget, eredetiséget kap. A drámai műfaj eredetisége - szemben a lírával és az epikával - tehát szükségk'^ppen a dráma tartalmának eredetiségét jelenti. A dráma es' a tartalom és a forma egységében valósulhat meg. A jelenkori dráma két teljesen különböző utón halad. Amig a szocialista dráma erőteljes fejlődésnek indult, a kapitalista világban a drámát - annak ellenére, hogy nem is kevés a realista alkotás - eluralta az egzisztencializmus, A szocialista dráma az idők szellemének, a szocialista forradalomnak, a társadalmi haladáseal összhangban lévő uj 6/ Oct.avian Gheorghiu; Egyetemes színháztörténet /Bucuresti, 15$y./- 34 -
