Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
Módosatokat, amelyek által a sziahál Megteremtheti az előadást együttesen alkotó eszközök szintézisét. A rendező irányítja a színjáték egészének Megteremtésében a Munkatársakat.A rendezői egyéniségnek rá kell nyomnia bélyegét a színházra.Nagyon helytelen egyes főrendezőknek az a közömbössége, amellyel eltűrik, hogy színházukban gyönge előadások kerüljenek színre, s ezt a közömbösséget rendszerint azzal indokolják, hogy nem akarják megsérteni a többi rendező művészi egyéniségét. A rendezés nem diktatúra, de nem szabad elősegitenie a szabados elképzeléseket sem. A rendező feladata elsősorban az elképzelések, az irányzatok egységesítése, azaz a Művészeti vezetés - és ennek kapcsán neki kell véglegesen kialakítania a drámának, a dráma hőseinek, a dráma eszmei Mondanivalójának az értelmezését, tehát a színdarab irodalmi jellegzetességeinek értelmezését, s minden művészi segédeszközt egyesítenie kell a színpadi előadás aegvalósitáaára. A rendező csak ilyen módon biztosíthatja az előadás egyéni stílusát. lnnék az egyéni stílusnak a kialakítására csak az a rendező képes, aki a stílusban feliaaeri az élet pontos ábrázolásának lehetőségét, aki tudja, hogy a stilus a dráma hőseiben lévő emberi tartalom realizálódása. A stilus nélküli előadások szétfclyők, szürkék és nem meggyőzőek, mesterember-munka eredményei, amelyekből nem tűnik ki a rendezői egyéniség. Az erőszakolt, külsőségéé stílusjegyek annak a bizonyítékai, hogy a rendezőnek nincs egyénisége. A rendező egyénisége nem az absztrakt, vagy különcködő színpadtechnika alkalmazásában, formalista eredetiesksdésben nyilvánuljon meg elsősorban, hanem ebben, hogy megtalálja az amberl ábrázolás legkifejezőbb formált. A rendező legfőbb köteleeeege.hogy felszámolja a színházban az egyhangúságot és a középszerűséget, a szocialista realizmus vulgarizálásának tendenciáit, amelyek uniformizálják az alkotásokat. 14 -
