Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

Ezért la tŰzném ki eszményül minden színész számára a teljes lelki és kUlső átalakulást.

Legyen bár ez a cél elérhetetlen, mint ahogy elérhetetlen minden eszmény, de már maga az őszinte igyekezet uj horizontokat, szabad alkotási területet nyit a tehetség számára, munkájának kifogyhatatlan forrása, megfigyelőképességének, az élet és az emberek tanulmányozásának, következésképpen önképzésének és önmaga tökéletesítésének alapjává is válik.

Nem baj, ha ez a cél meghaladja a tehetségtelenek erejét.

Ez a Jelsző az Üres rutin legádázabb ellensége, és le is győzi az Üres rutint, a művészet legádázabb ellenségét.

Akkor aztán a színészek alkotásukhoz magában az életben lesznek kénytelenek anyagot keresni, nem pedig poros, elnyűtt és ronggyá foszlott színpadi mintaképeik között.

Akkor aztán a színészeket csak két kategóriára osztják majd: jókra és rosszakra, a gatyás, a frakkos és a jelmezes színészek pedig, akiknek repertoárja öt kész szerepből áll, végleg a mondák világába távoznak.

Ha a színésszel szemben ilyen széleskörű követelményeket támasztunk, ezzel jó szolgálatot teszünk azoknak a szegény fiatalembereknek és hölgyeknek is, akik pillangó módjára perzselik meg szárnyacskáikat a színházi rivaldafénynél. Akkor aztán megértik, hogy az emberi életet tükröző minden más művészethez hasonlóan a drámai művészet íb tehetséget, tanulmányozást és öntökéletesítést kiván. Megértik ezt és óvakodni fognak tőle, hogy a színpad deszkáira lépjenek.

Akkor talán eltűnik az a hazugság, amely kényelmes fészket vert a színpadon és a színfalak mögött. Isten adja, eltűnnek a harsány szavak és mondatok, a megszámlálhatatlan művészeti szabály, amelyek a tehetségtelenek szájából úgy hatnak a hiszékeny közönségre.- 15 -