Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

Első fejezet

I. A színpadi kompozíció

A színpadi kompozíciónak az a célja, hogy világosán lerögzítse az Irodalmi anyagtól az előadásig vezető ut különféle műveleteit.

E műveletek közül a legfőbbek:

a/ A cselekmény és a dialógus /szöveg/ úgyszólván végleges lerögzitése.

b/ A cselekmény helyének /a .játéktérnek/, valamint e hely formáinak és arányainak meghatározása.

c/ A különféle színpadi elemek kiválasztása« d/ A rendezés tulajdonképpeni alaprajza.

Ez az irodalmi anyagtól az előadásig vezető "ut" csak abban az egyedüli esetben bizonyul kevéssé bonyolultnak, ha & szerző a színházi alkotásnak nem csupán művészi, de technikai feltételeiben is járatos és darabját egyenesen az előadás szemszögéből tervezte el és irta meg. Ez az eset azonban egészen kivételes. így hát az "ut" legtöbbször közvetett és sikerének feltétele az előbbiekben megvizsgált általános és különleges ismeretek alkalmazása. A rendező dolga valójában az, hogy az elképzelt és az iró által megszerkesztett drámái cselekmény kisebb vagy nagyobb színházi értékét a gyakorlatban deritse ki és úgy valósitsa meg,hogy az a szinpadon életre keljen.

Emlékeztetek itt arra, hogy a rendezőnek, mindenekelőtt, két végtelenül változékony emberi tényezővel kell számolnia: a színésszel és a nézővel. Hiszen nem az-e a cél, hogy közös nevezőre hozzuk és egyesítsük a művészetet és az életet?- 89 -