Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

dien’ minden szerepet el tud játszani. Az 'acteur' beleköltözik egy alakba; a 'comédien*-be az alak költözik bele. De vannak 'acteur'-ök, akik egyben 'comédien9—ek is, és 'comédien'-ek, akik 'acteur’-ök.

Á tragikus színész például mindig 'acteur',azaz, mint tolmácsoló, olyan erős, olyan nyilvánvaló egyéniséggel rendelkezik, bogy a mimikri ellenére - akármilyen nagy szerepet játszik is alakításában - mindvégig megőrzi ezt az egyéniséget. A mimikri emberi ösztön, amelyet a legzsengébb gyermekkorban is már fellelhetünk. Tökéletes 'comédien* tehát az lehet, aki végsőkig fejlesztené ezt az ösztönt, amelyet a civilizált népek nevelési elvei szüntelenül módosítanak és megváltoztatnak. Mindenesetre a 'comédien* hivatását és szakmáját emberi szempontból kell tanulmányoznunk. A hivatásos 'comédien* rangját az emberi lénynek egy meghatározott cél szolgálatába állított alkalmazkodási képessége adja meg.

így hát a legfőbb különség 'comédien* és 'acteur* között a mimikriben rejlik, amelyre az utóbbi nem képes ugyanolyan fokon, mint az előbbi. Hogy egy alakításban mekkora része van az ’acteur’-nek éá mekkora a ’oomédlen'-nek, azt abból állapíthatjuk meg, hogyan játszik a művész egy szerepet, milyen folyamaton keresztül jut el alakja megkompoaáláaig. Az 'acteur' magát iktatja az alak helyébe, a 'comédien' módszere az alakba való behatolás..."

III, A tulajdonképpeni színpadi elemek 1

1. Díszletek, jelmezek, maszkok, kellékek

"A színházi diszletezés tarén a modern irányzat a művészi egyszerűsítésre törekszik, mind a festészetben, mind a díszlet alkotóelemeinek megválasztásában. Az emberi intellektus által értelmezett kép eszméje győz a fényképese— rüség fölött,a benyomás eszméje a leírás eszméjén... A sti- 63 -