Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

Harmadik fejezet

AZ ELŐADÁS ELEMEI

I. Az irodalmi anyag és szinpadi tolmácsolása

J. Copeau nagyon találóan mondotta, hogy "a technikai gyakorlat, a mély megértés és a lelkesedés foka a rendezőben valamilyen második ihletet gerjeszthet és kell is, hogy gerjesszen, és ezt az ihletet egy másik ember müvével való érintkezés robbantja ki." Eszerint egy drámai - vagy drámai tolmácsolásra alkalmas - mü olvasásának, a szóbanforgó második ihletet kiváltva, a rendező vonatkozásában uj műalkotáshoz kell vezetnie - ez a műalkotás pedig, más szóval, maga az előadás. Ez az ihlet feltételezi mindenek előtt az előadás valamennyi elemének pontos ismeretét /drámai cselekmény és dialógus, szinpadi alakok és színészek, a színpad művészi és anyagi eszközei, közönség/; irányitja a játéktér megválasztását, illetve vagy a cselekmény különféle formáinak e térhez való alkalmazását /ha a szóbanforgó teret valamilyen szigorú konvenció jellemzi/ vagy a tér alkalmazását a cselekmény különféle formáihoz /az ellenkező esetben/. Végül, gyakorlatilag, ez az ihlet hozza létre az un. szinpadi kompozíciót.

Ez«, az utat az irodalmi anyagtól az előadásig - amely ut többé vagy kevésbé bonyolult, többé vagy kevésbé közvetlen, aszerint, hogy a cselekmény eleve mennyire színházi jellegű - egész sorozat specifikus jellegű szellemi művelet kiséri, mig végül eljutunk egy tervig. Ebben a tervben már- 52 -