Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

ADOLPHS APPIA ELGONDOLÁSAI Megpróbálhatnánk kibogozni azokat a metafizikus hatá­sokat, .amelyek Adolphe Appia elméleteit ihlették; ezek az elméletek tekintélyes befolyást gyakoroltak e század néhány legjelentősebb rendezőjére. Vitathatatlan, hogy Appia rész­ben magáévá tette Nietzsche elgondolásait a görög tragédia eredetéről és mélyebb értelméről, csak úgy, mint Schopen­hauer gondolatait, ha megnézzük, milyen szerepet tulajdonit a zenének a színpadi alkotásban. Ami a wagneri operát ille­ti, vajon nem kivánta-e, hogy a zenei időtartam megteremtse maga körül megfelelő terét és ehhez idomítsa a színészi já­tékot? Megállapítva, hogy a zenének a szóhoz kell folyamodd nia segítségért és hogy a táncnak a pantomim révén lehetővé kell tennie, hogy az emberi test ujjáteremtse a gesztuso­kat, kijelenti, hogy a színész az értelmi és a ritmikus élet kettős követelményeit a Wort-Ton-Dramával elégítheti ki. Pontosabban meghatározva: "Mint ahogy a zene megteremti a mondatot és hozzá csatolja a gesztust, amelyet ő szül, Ugyanúgy teremti meg a járást is, amelynek ütemét egyaránt méri felfelé vagy lefelé tartó helyváltoztatásaiban, sik vagy egyenetlen felületen. A zene tehát megteremti a disz­letet a maga leglényegesebb vonásaiban. Schopenhauer azt mondotta: "...A zenének ez a mély kapcsolata a dolgok igazi lényegével megmagyarázza azt is, hogy mihelyt egy jelenetet, egy cselekvést, egy tényt, egy díszletet megfelelő zene kisér, úgy tetszik, mintha felfed­né előttünk annak legtitkosabb értelmét, mintha legigazabb és legpontosabb értelmezője lenne.Nietzsche pedig, mi­után metfogalmazta azt a merész hipotézist, hogy mindaz, ami hozzám, a görög tragédiából eljutott, voltaképpen csak Idézi Jacques Rouché a L'Art théâtral moderne-ben. Ed. Cornély, Párizs, 1910. ^ Die Welt als Wille und Vorstellung. I. 309. p. 20 -

Next

/
Thumbnails
Contents