Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)
Első rész: A rendezés elméletéről
A RENDEZÉSBŐL Valamely darabX// előadását, figyelembe véve a drámai műfajt, amelyhez a mü tartozik és e műfaj jellegét /más szóval, ahogy Jacques Copeau mondotta, az átmenetet "egy szellemi és látens életből, az Írott szöveg életéből egy konkrét és időszerű életbe, a szinpad életébe"/ az a munka irányítja, amelyet rendezésnek hivunk. Ebből fakad a definíció: a rendezés valamely Írott szöveg35"*^ szellemi és anyagi megvalósítása olyan művészi és technikai eszközök /az úgynevezett színpadi elemek/ révén, amelyek specifikusan a színházi alkotás sajátjai. A rendezésnek tehát végtelenül változatos és különféle stílusai és eljárásai vannak, amelyeket a művész szakmájáról való ismeretének és tapasztalatainak, adottságai minőségének és egyetemes műveltsége fokának megfelelően használ vagy fedez fel; röviden, egyéniségének vonásai és tehetségének eredetisége szerint. Végső soron azt mondhatjuk, hogy a rendezés csak abban a mértékben alkotó tevékenység, amennyiben szinpadilag megnöveli a szöveg kifejező értékét, a szerző által elgondolt és végigvitt drámai cselekményt, tehát, összefoglalóan, a darab szellemét oly módon fokozza fel, hogy a mü előadása a lehető legnagyobb hatást gyakorolja a nézőre. Innen x/ Éppúgy szó lehet, ámbár csak kivételesen, egy eredetileg nem drámai szövegről /például egy versről/, amelyet később színpadra alkalmaztak. A pantomim járulékos művészet.- 17 -
