Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

arcfestés sémáit megtalálták, a kellékek készen várakoznak - mindez a rendező felügyelete alatt és a munkatársaknak adott utasításai alapján. Ebből egyébként megérthető, milyen fontos gyakorlati előnyt jelent, ha a szinház saját épületén belül műhelyekkel és kipróbált személyzettel rendelkezik.

Ekkor kezdődik az utolsó szakasz: a jelmezes próbák, díszletek között, zenekisérettel stb.

Ennek a fázisnak a lehető legrövidebbnek kell lennie. Egyébként ekkor állitja be a rendező véglegesen a világítást is.x/

A rendezőpéldányról és egyéb "példányokról"

Az előadás rendezőpéldánya. amely magában foglalja a próbák során készült jegyzeteket, a rendezés alapvető utasításait és egyes részleteit, lehetővé teszi, hogy a játékszervező épen őrizze meg az előadást minden fordulatában és alapvető feltételeiben, biztosítsa annak folyamatosságát és megfelelő időtartamát. A játékszervező lépésről-lépésre követi a munkát és gondoskodik a megszületett elhatározások minden fokon való végrehajtásáról. Ezért a főpróbától kezdve nem a rendező, hanem a játékszervező irányítja az előadást. így a rendezőnek módja nyilik, hogy az előadást a maximális távlatból vegye szemügyre, hiszen e pillanattól fogva lehetőséget kapott, hogy a bíráló néző álláspontjára helyezkedjék.

A rendezőpéldány alapján megszerkeszthetjük az egyes további, az előadás menetéhez nélkülözhetetlen példányokat: a világositói, a karmesteri, a kellékes! példányokat, a hangkulisszákért felelős személy példányát stb. és ellenőrizhetjük a segédszemélyzet: diszletezők, maszkmesterek, öltöztetőnők stb. munkájának pontosságát.

/ Világítási technika annyi van, ahány rangos és tehetséges rendező. A világítási játéklehetősegeket a választott vagy adott felszerelés szabja meg.