Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

A színészek szerepkör szerinti osztályzása a rendező szánára természetesen roppant kényelmes volt. Nagy mértékben csökkentette a színészek kiválasztásának nehézségeit. És amikor egy klasszikus tragédia vagy vígjáték szereposztásáról van szó, még ma is ez a módszer használatos.

És ma is, ha a rendező megvizsgál egy darabot és felvázolja az előadást, a szerepeket illetően szinte automatikusan vagy szerepkörben gondolkodik, vagy egy meghatározott színész jár az eszében, még akkor is, ha előtte ez a szerzőnek egyáltalán nea volt szándékában.

Ami a másod- vagy harmadrendű szerepeket illeti, ahol a választás során a személyiség kevésbé döntő szerepet játszik, gyakran elegendőnek bizonyul, ha a műfaj lerögzitése után ismét csak szerepkörének sajátosságai alapján keresünk színészt. Ez az oka annak, hogy egyes színészek egész pályájuk során mindig úgyszólván ugyanazt a szerepet játszszák. Ez esetben a színészek kiválasztásának problémájában jóformán csak a mesterségbeli, technikai minősítés tényei uralkodnak és ezek szabnak meg minden megoldást, egyben le is egyszerűsítve azt.

Érthető, hogy a fizikai jelleg - az, amit általában temperamentumnak hívnak - döntő szerepet játszik a színészek kiválogatásának problémájában avagy szerepkörük meghatározásában, amennyiben ez utóbbi, a szó régi értelmében, még létezik.

P. Abrahamnak, néhány kissé talán túl mereven rendszerező nézet mellett, van ebben a vonatkozásban több igen bölcs és értékes megjegyzése.X// "Mindennapos jelenség a színházban, hogy egy-egy alakot olyan színész játszik, akinek temperamentuma egyáltalán nem egyezik a szerepével. Ha

x'/ Pierre Abraham: A fizikai alkat a színházban. /Le Physique au Théâtre./ "Masques"-füzetek. Párizs, 1933-- 117 -