Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)
Második rész: A rendezés gyakorlatáról
nek rész'1; az előadásban, jelentős és komoly lépés a rendezői kompozíció kidolgozásában. Mert változatlanul igaz ugyan, hogy a szinész az előadás legfőbb eleme; azonban a díszletek, jelmezek, kellékek szerepe és részvétele a drámai kifejezésben igen változó lehet. Végül, ha a világítás,intenzitásban és színben, nélkülözhetetlen is a játék száunéra, viszont például meglehet, hogy valamely szinjétékben a zene, a hangok, a zajok egyáltalán nem jutnak szerephez. Már leszögeztük azt az elvet, hogy mindazt, ami a cselekményhez művészi és technikai szempontból nem szükséges, el kell hagyni. összefoglalásul mondjuk ki, hogy a színpadi kompozíció nem érheti be a szerző többé-kevésbé sommás utasításaival anélkül, hogy ne kockáztatná az elszegényedés és a sivárság veszélyét; ellenkező esetben el kellene fogadnunk, hogy a szöveg elolvasásának több a jelentősége irodalmi szempontból, mint amennyi előadásáé színházi szempontból. Ezért vezet a kompozíció munkája sokkal inkább egy teljes konstrukcióhoz, rajz és terv formájában /e formákat a szó legtágabb értelmében véve/, semmint valamiféle sémához vagy vezérfonalhoz; menet közben, ne feledjük, egész sor szellemi műveletet, technikai problémát old meg, és tapasztalatok alapján dönt, miközben, elsősorban, felmagasztositja azt a drámai tartalmat, amely a müvet többé vagy kevésbé áthatja. Hogy az ilyen rajznak, az ilyen Jervnek olvashatónak kell lennie, ez, az eddigiek alapján, a lehető legnyilvánvalóbb dolog. Hiszen benne rejlik a felvonásonként, jelenetenként, reppikánként megszervezett cselekmény; lerögzíti a cselekmény ritmusát, formáját rajzban és színben; magába foglalja a diszletet, a jelmezeket, a kellékeket, a világítást /és, ha szükséges, egyéb elemeket is/; és benne rajzolódnak ki magának a játéknak a vonalai, legrejtettebb elágazásait, kanyarjait is beleértve. És ezzel rögtön elérkeztünk bizonyos nehézségekhez, amelyek elsősorban a képzettség hiányából vagy egyénenkénti eltéréseiből adódnak.- 103 -