Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

Az OreBzteiában ez a megújhodási motivum még kidolgozottabb.

Fortihbras előtt, alig lép be a szinpadra, összecsapódik a függöny; a megújulást bejelentik, de nem bontják ki.

Aiszkhülosz egész darabot szentel kibontásának.

A trilógia harmadik darabjának, az Eumeniszeknek éppen az a lényege, hogy felszámolja ennek a meddő szorongásnak a kérdését, hogy megjelölje és kibontsa egy civilizáció megújhodását, az emberiség újjászületését.

Aiszkhülosz, aki ismerte a régi civilizációt, Aiszkhülosz, aki a totemek mintájára festett faszobrok korából jött, hozzásegíti kortársait, hogy e faistenektől eljussanak Periklész márványisteneiig. Kinyitja egy modern világ kapuját, és ugyanakkor belelehélli ebbe a világba a régi ás az uj istenek közötti megbékélés szellemét.

Aiszkhülosz ugyanakkor bemutatja, hogy az ember elsősorban nem "erkölcsi”, hanem "politikus állat"; először mutatja be színpadon a szavazást, a demokrácia nagyságát; de ugyanakkor a kereszténység közeli megjelenésének titokzatos előérzetével, felhívja az emberiség figyelmét a jámborság és a könyörület érzésére.

És hogyne állnánk meg, Claudellel együtt, Athéna, a szent szűz előtt és hogyne tekintenénk rá úgy, huszonnégy évszázad távolából, mint ahogyan templomaink Szűz Máriáira?

Varázslatos, rituális, ujitó, hogy ne mondjam, haladó mü, csupa gazdag reménység, alapja a megújhodás, a megbékélés és a szorongás legyűrése : ilyen hát az Oreszteia. amelynek felajánlottuk izzó szenvedélyünket és szerény képességeinket.

Erkölcsi tanulság: a szorongás a lélek toxinja. Sza-» baduljunk meg tőle minden reggel, mint ahogyan testünk mérgező anyagait vetjük ki magunkból.

Igyekezzünk összhangba hozni az ellentéteket, bármily kibékíthetetlennek látszanak is.- 86 -