Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
III. Szemközt a művekkel
e/ Kosztümök és díszletek Valamennyi könyv, amely fogalmat akar adni róla, milyen is lehetett a mindennapi athéni élet Periklész századában és főképpen milyen lehetett Athén 480-ban történt elpusztítása előtt, olyan város képét kelti bennünk, amelyben egyrészt hatalmas hivatalos épületek: oszlopcsarnokok, templomok voltak, másfelől rozzant viskók sora, amelyekben a nép nyüzsgött. Ennek alapján az ember elképzeli, hogy mindazokat a görög épületeket, amelyek túlélték a századokat, olyasféle kunyhók és egyéb lakóházak vették körül, mint amilyeneket Észak-Afrika, Algéria és Tunisz városaiban láthatunk. Vagy gondolhatunk Braziliára is, ahol csodálatos épületek emelkednek a nyomorúságos bennszülött falvak kellős közepén. Az Aiszkhüloszt megelőző korszak vázáinak tanulmányozása néhány meglehetősen határozott szinre hivta fel figyelmünket, amelyeket megdöbbenve láttunk viszont - Dakarban. Valójában az Argoszban játszódó Oreszteia /ne felejtsük el, hogy 458-at Írunk éa Mykéne hét évvel előbb, 465- ben pusztult el. Aiszkhülosz Argoszba helyezte át a drámát azzal a nyilvánvaló politikai célzattal, hogy elősegítse Athén és Argosz szövetségét/ olyan történetet mond el,amely az i. e. XI. század tájékán zajlott le. Aiszkhülosz tehát négy órán belül közel hét évszázadot ugrik át. Az Oreszteia története hét évszázados utazás, amely Mykénétől vezet Athénig, ArgoBzon át. A jelmezek megválasztásában tehát jogosan nyúltunk vissza az archaikus korhoz,annál is inkább, mert, ismétlem, Aiszkhülosz trilógiája olyan mü, amely megelőzte a méd háborúkat. így aztán Marie-Hélène Dasté, a jelmeztervezőnk követte azokat a jelzéseket, amelyekkel a Louvre nagyon szép 74 -
