Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

get és intenzitást és megkíméljük magunkat az előadás tartamát biztositó fájdalmas húzásoktól. így a mi Oresztelánk a maga teljességében, nagy húzások nélkül, körülbelül anynyi ideig tart, mint a Hamlet : belefér egy három és félórás előadásba.

Két célkitűzés vezetett bennünket efcoen a fordításban: a drámai hatásosság és a költői egyenértékűség. Követre Paul Mázon értékes utbaigazitásait, a tulajdonképpeni dialógusok prózában, tehát mindenek fölött drámai nyelven Íródtak; a kórusok nyelve viszont költői, mivel előadásmódjuk lényegében lirai jellegű.

A nem énekelt részek, vagyis a tulajdonképpeni drámai jelenetek, nem jártak nagy nehézségekkel, hacsak azzal nem, hogy lehetőleg kerülnünk kellett az alexandrinust, amelyre az anapesztusz szinte mindig csábítja a fordítót. De ami a kórusokat illeti, a probléma bonyolultabb volt.

b/ A kórusok

Mivel szilárdan hittük, hogy a kórusrészek sokkal inkább mágikus, mint költői célzattal Íródtak, semmit sem akartunk változtatni szerkezetükön. Arra törekedtünk tehát, hogy tiszteletben tartsuk a strófák és az antistrófák szigorú szerkezetét, az epodoszok1^ helyét, valamint a strófák és antistrófák közötti formai szimmetriát.

Hátra volt még a—kórus felvonulásának, mozgásának a problémája.

Néhány könyv, amelyre Jean-Louis Bory hívta fel a figyelmünket, igen értékes felvilágosításokkal szolgált. Igyekeztünk tiszteletben bartani e formációk szellemét: belépés jobbról libasorban, négyszer hármas vagy háromszor

Az epodosz a görög kórus énekének záróversszaka; a strófát és az antistrófát követi, azoktól eltérő versformában.- 69 -