Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

II. A színészről

be. Ha a Hamlet "hosszutávu verseny", úgy a Seapin 800 mé­teres futam. Ss mindenki tudja, hogy a 800 méteres futam különösen kényes dolog. Buenos Airesben esett meg, hogy kí­váncsiságból megmérettem vérnyomásomat a Scapln előadása előtt, majd pedig közvetlenül a zsákjelenet után. 120-ról l?0-re ment föl. Hz a sportteljesítmény szabálya. így hát minden szerepnek meg kell, hogy legyen a maga "versenyterve". A színész olyan, mint egy zsoké; a szerepét lovagolja meg. És egyúttal, mint egy boszorkány: megnyerge- 11 az alakot, ahogy Goya képein kapnak söprűre a boszorká­nyok, és már bele is vágtat az éjszakába, megindulva pokol­beli versenyén. Az egyik szerep azt követeli, hogy nyugodtan indít­sunk, fokozatosan gyorsítsunk, majd egy ideig erősen hajt­sunk. Hirtelen azonban engedni kell az Iramból és csak a lendületet kihasználni, hogy az erőt a hajrára tartalékol­juk, amelyet bravúros tűzzel kell megoldanunk. A másik szerep azt követeli, hogy a lehető legtovább takarékoskodjunk erőnkkel egy bizonyos kanyarig. A tragikának, aki Phaedrát játssza, az első felvonás­ban rövid gyeplőn kell vezetnie paripáját; "vissza kell fognia". Hág a második felvonásban is /amikor vallomást tesz Hippolitessnak/, jól kézben kell tartania. A harmadik felvo­násban elengedheti: megfeszített izmok, hosszú léptek, nagy lélegzet, széles dikció, helyes lélegzés; csak semmi gör­­osössóg. Ilyen módon- fölkészül arra, hogy a negyedikbe "mindent beleadjon”; izmainak, tüdejének, Idegszálainak, érzékeinek és értelmének teljes erejét. Az első két felvo­násban a tűz még csak lappang; a vallomásnál sziszegnek el­sőt a lángok, da el csak akkor harapóznak, amikor a harma­dik felvonás szólvihara felszítja őket. A teljes tűzvész, az épület lángralobbanása és összeomlása csak a negyedik felvonásban következik be. Az ötödikben; füstölgő hamu. A vágta lendülete lassú ügetésbe torkollik.- 35 -

Next

/
Thumbnails
Contents