Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

I. Hogyan jön létre bennünk a színház?

II

A következő fejezetek azt a Barrault-t mutatják be, akitől, pozitív értelemben, a legtöbbet tanulhatjuk: a színészt, a rendkívüli tehetségű emberábrázolót. Természetesen a helyes világnézet, a valósággal szembeni helyes állásfoglalás nemcsak a színigazgatónál, nemcsak a rendezőnél szükséges; mégis, Barrault helytelen nézetei legkevésbé a gyakorlati emberre, a mesterségének technikáját és kifejezési lehetőségeit magas fokon birtokló színészre nyomták rá bélyegüket.

Amit a színészi játék alapszabályairól monü, ahhoz úgyszólván nem is kell kommentár. Itt is lehet vele helyenként vitázni, születhetnek kiváló alakítások más elgondolások alapján is, mégis, az elmondottak helyességéhez nem fér kétség: a gyakorlatot kiválóan ismerő művész okos, szépen, sőt izgalmasan kifejtett, általános érvényű és alapvetően fontos tanítása tükröződig ezekben a sorokban.

Bizonyára nagy érdeklődésre számíthatnak Barrault gondolatai a pantomimről, amelynek rendkívüli, világhíres szakértője és művésze. Hogy milyen ne legyen a korszerű pantomim, azt megtanulhatjuk tőle; hogy milyen legyen, abban vitára kelhetünk vele, annál is inkább, mivel itt ismét beszivárognak tanai az ember "tragikus alaphelyzetéről", a "nagy félelemről", a valóságnak "képzelt valósággal való elfedéséről". Hogy a pantomim nagyszerűen kifejezheti a valóság ellentmondásosságát, az kétségtelen; de a valósággal való konfliktusos harmónia fogalma idegen Barrault-tól és ha ebben a vonatkozásban tulmegyünk rajta, akkor még gyümölcsözőbben értékesíthetjük gazdag tapasztalatait.- 25 -