Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

mindeddig, csak deformálta a testi kifejezést, ahelyett, hogy "az igaznál igazahbá" tenné.

Ami engem illet, határozott szándékom, hogy folytatom szerény kísérleteimet, amelyek, azt hiszem, két pont között helyezkednek el: az egyik határ a szoborszerü pantomim, amely inkább a költészet birodalmába tartozik, mint a drámáéba, a másik határ a régi tipustól még föl nem szabadított pantomim, melynek lényege egy bizonyos megindító, mert avult komikumu. Az a fajta gesztusmüvészet, amelyről én álmodom, nem más, mint maga a szinház, lényegére csupaszitott állapotában, vagyis abban az állapotban, amikor a Csendből felfakad. De úgy vélem, hogy a jó pantomimjátékosnak nem szabad kiforgatott, eltorzult színésznek lennie. Ellenkezőleg: mindenki másnál inkább el kell tudnia játszani egy realista darabot, mert a gesztusai szükség esetén képesek eljutni a legteljesebb egyszerűségig és igazságig.

112