Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

A negyedik szem

Imádom játszani a Pert. de most is megtalálom a módját, hogy gyötörjem magam az egész előadás menetét szabályozó óramüszisztéma kapcsán. Mindent olyan aprólékos pontossággal kell végrehajtani, hogy akaratlanul is figyelem félszemmel a diszletváltásokatAörülbelül húsz van belőlük/ és a világítási játékokat /számuk mintegy hatvan/.

A japánok - akik pedig a világ legőszintébb színészei, hiszen ismeretesek olyan esetek, mikor a harakirit játszó szinész önszuggesztió következtében valóban meghal - nos, a japánok azt mondják, hogy valamiféle harmadik szemünkkel mindenképpen figyelnünk kell a nézőteret. Tegyük hozzá, hogy a szinész-rendező a negyedik szemét a díszleteken tartja és máris ébredhet bennünk valami elképzelés erről a színpadon tenyésző különös állatfajról.

Dullin néha a kulisszák környékéből merítette ihletét. Emlékszem egy napra, amikor mint III. Richard várta jelenését /haragosan kellett belépnie/. Minden este talált valami ürügyet, hogy felingerelje magát. Egy este azonban még semmi alkalom nem kínálkozott, pedig a végszava már közeledett. Egyszercsak észrevesz egy lyukat az egyik kis bársonyfüggönyön. /A lyukas bársonyfüggönyök egyáltalában nem mentek meglepetésszámba az Atelier Színházban!/ Mégis egyre azt a lyukat nézi mereven, fújtatni kezd mérgében, idegesen topog, majd igy szól: "Az ember azért nyüvi az életét, hogy idáig jusson!" Dobbant, a végszó elhangzik és ő belép... dühösen, ahogy kellett!

Mégis, az a bizonyos negyedik szem, amely segítheti a színészt a kivánt állapot elérésében, néha meglehetősen zavaró. Ami engem illet, én háttal is észreveszem, ha egy fényszóró nem teljes nyílással világit és ez zavarja játékomat, szétszórja figyelmem éB csak fokozza görcsösségemet.

Mindezek az örömök, aggodalmak, ezek a szerelmi gyötrelmek alkotják azt a bűvös-babonás kört, amelyből a sugó- 108 -