Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Egy visszaesés és tanulsága

Egy visszaesés és tanulsága

Színészeink átalakulása előrehaladt. Alakjaiknak húsa és vére lett, szive, hőre és arca. Ritmusuknak megfelelően mozogtak és élni kezdtek. Eljött már végre a próbák megkezdésének ideje?

Hegkockáztattuk a próbát - és visszaesést tapasztaltunk.

Az első jelenetet próbáltuk: Chanfalla, Chirinos, Bábelin jelenetét. Nem ment. A szöveg üres maradt, a kimondott szó banális lett, az alakok megmerevedtek és megfakultak. Megbénult a fantázia és a képzelőerő, és széteséssel fenyegetett. A költői szó és a színészi alkat még nem érett meg az egyesülésre. Mi volt az oka? Mi választotta szót őket?

Nyilvánvalóan hiányzott egy döntő láncszem. Eddig helyzetgyakorlatainkban megadott helyzeteket és megadott jellemeket kapcsoltunk össze mindenféle változatban, legvégül pedig megkerestük a megadott jellemhez a leleplező helyzetet, ahogyan korábban a különböző jellemeket a megadott szituációkban bontakoztattuk ki. Ezeknél a növendékeknek mngiiimair kellett megtalálniuk az al aknak és a helyzetnek megfelelő szavakat. De még sohasem tűztük ki a szót az etűd feladatául. Ez minden bizonnyal nem volt' hiba, hanem logikusan fakadt módszerünkből,amely mindenben a természet nyomán halad. A fiatal művésznek először önmagában kell át élnie, hogyan jön létre a szó belső és külső szükségszerűségből, mielőtt a költő által előirt szót tartalommal tölthetné meg. Mert ennek a szónak megtöltéséhez ki kell találnia a belső indítékokat és meg kell teremtenie az osszjátékban a külső helyzetet, azaz szüksége van hozzá minden tapasztalatra, amelyet a megelőző etüdjátékban szerzett. Ide tartozik az is, hogy az etüdjáték által eljutott- 90