Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Az értelmező etűd

fiókjából, amelyet ismer, vegyen ki értéktárgyakat és jöjjön utána külföldre. Határátlépéséről gondoskodás történt. Az asszony felháborodva és döbbenten utasitja vissza. Feláll és felé indul: ’Ezt nem akarhatod!’ A férfi megfordul és cinikusan felel: ’Mást is akarhatok!’ És egy idő múlva: ’Például börtönbe is mehetek, de te velem jössz!* Az aszszony lecsüggesztett karokkal áll. A férfi: ’Kedves feleségem,azt kivánom, hogy menj el!’ - és tekintetével próbálja kényszeríteni. De az asszony pillantása kitér az övé elől. így felel: ’Elutazom - a szüléimhez.’ Azután az ajtó felé indul. A férfi utánanéz, hirtelen megérti a szavak jelentését, amelyeket először engedékenységre magyarázott, és az ajtóhoz ugrik: ’Maradj itt!* Odalent már becsapódott a kapu.

Amikor a szöveghez mind szükebhre korlátoztuk a helyzetet és a jellemet, értelmező etűdjeinket mindinkább hasonlóvá tettük egy igazi ’darabhoz’ és ’szerepeket’ teremtettünk magunknak;: meghatározott jellemet, amelynek élménye meghatározott helyzetben, meghatározott szavakban jut kifejezésre. Az értelmező gyakorlatok munkájának utolsó szakasz; ban olyan cselekményt és jellemeket állapítottunk meg, amelyek a darab teljes szövegéből adódtak és ehhez egy szövegrészt vettünk. Erre is mondunk példát:

Egy műszaki rajzoló évek óta dolgozik találmányán. Egyedül van, vagyontalan és minden pénzét és erejét erre a munkára áldozza. Ezért sokszor van nézeteltérése menyasszonyával, akit a hosszú várakozás elkeseritett és igazságtalanná tett. Nem hajlandó addig hozzámenni, símig egész erejét latba nem veti, hogy kényelmes álláshoz jusson. Végül is döntést követel tőle:vagy feladja a találmánnyal kapcsolatos munkáját és előbbre jut szakmájában, vagy lemond nősülés i szándékáról. Szemben állnak egymással. Az asztalon fekszenek a tervek. A férfi hallgat és hosszan nézi a terveket. ’Ostoba fantaszta* - mondja keserűen a lány és kezével lesodorva az asztalról a terveket, elmegy. A férfi utá- 96 -