Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Etűdök, és újra csak etűdök

nos mindezt nyugodtan végighallgatja. Hagyja, hogy embere ömlengjen, hiszen ismeri, milyen könnyen elragadja mindig az uj ötlet; csak néha tesz fel egy-egy gúnyos kérdést, hogy némiképp lehűtse hevét. Chanfalla azonban izzik, nem hagyja magát eltéríteni ötletétől, és lassanként Chirinos kérdéseiben is mind több az érdeklődés. így születik meg végül a ’csodaszinpad* közös terve. Rabelin feszülten hallgatta végig az egész beszélge­tést. Mint Chanfalla, ő is rögtön felismerte a csodaszin­pad ötletében a 'lángész szikráját’, ő is szeretne részt venni benne! Ez végre kedvező alkalmat adna neki, hogy be­mutassa művészetét és elkerüljön ebből a városból, amelyet már oly szívesen elhagyna. Most csak egy gondolat élteti: Chanfalla vigye őt magával! Rabelin fájdalma elszállt. Ki­csomagolja hangszerét és hangolni kezd. Chanfalla azonnal felkel és odamegy Rabéiinhez: ’Ki van itt?’ Sötét van, alig látják, de megértik egymást. A csodaszinpadot ismét megvi­tatják. Rabelin rögtön felvázolja a zenét. Chanfalla megta­lálta a maga zenészét, Rabelin pedig a gazdáját. Rabelin meggyőzi Chanfallát, hogy jobb volna, ha a csodaszinpadot először egy kisvárosban próbálnák ki és nem rögtön Sevillá­ban! Chanfalla ezt belátja, mind használhatóbbnak tartja Rabelint. Azonnal elhatározzák, hogy másnap korán reggel elhagyják Sevillát. Az egyesség megkötésekor Chanfalla lel­kesen hátba veri Rabelint. Rabelin aggódva néz rá: nem baj, hogy púpja van?Chanfalla észreveszi a púpot és érzi a másik aggodalmas kérdését.De csak nyersen felnevet: 'Annál jobb!' Mind a ketten megbékélten térnek nyugovóra, az egyik Chirinoahoz, a másik a pásztorhegedüje mellé. Ez az etűd kiszélesítette és gazdagította a fantáziát és a képzelőerőt, szorosabbra húzta, megsokszorozta és egy­máshoz kötötte a személyek közti kapcsolatok szálait, ame­lyeket a darab olvasásakor megtaláltunk, és ugyanakkor a személyek jellemét indítékaikban ragadta meg: ’Annál jobb’ - ez a két szó Chanfalla jellemének egy döntő vonását lep— 86 -

Next

/
Thumbnails
Contents