Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Rabelinnel való ismételt találkozásai során

Milyen lehet Chanfalla költészete és mennyire becsüli azt Chirinos? Ezzel a mértékkel mérhető Chirinoa állásfoglalása a Főbíró versfaragáséval szemben» "Az is költő!? És ebből az állásfoglalásból, amelyet a szereplők kapcsolataiból nyertünk, rögtön életre kel Cervantes bírálata az akkori Spanyolország költészetéről.

És Chirinos? őt például mi vitte az országutra? "Abban az órában, amikor megtudtam, hogy komédiások gyermeke vagyok, megesküdtem rá, hogy játékot űzök azokkal, akik azt hiszik, magasan fölöttem állnak és engem mint barmot lökdöstek egyiktől a másikhoz, ahogy éppen szükségét látták, ’komédiás söpredék!’ Sarat akartak a fejemre szórni és helyette koronát tettek rá!"

így teremtettünk széles alapot a szűkös cervantesi szövegnek. Először is lehántottuk a közjáték alakjairól a tipikusságot, hogy a játék folyamán azután emberi alakokat teremtsünk és a későbbi próbafolyamat során ismét jelképes típusokká növeljük őket.

Egy esetben azonban, Rabelin esetében, olyan fejlődést kell bemutatnunk, amely a nézőt felismeréshez és megtisztuláshoz vezeti. Ehhez Rabelin ábrázolójának ás vele együtt az együttesnek magasabbra kellett emelkednie, mint ahogy Rabelin a darabban áll. Hallgassuk csak meg, hogyan érte el végül a színész ezt a magaslatot.

Rabellnnel való ismételt találkozásai során

"... Egy napon mellettem állt Rabelin. Éppen olyan ▼olt, amilyennek elképzeltem: kicsi, pupos, arca szomorú, szánalmat keltő. Az árnyak birodalmából idéztem fel; kérdéseimre válaszolnia kellett» és Rabelin halk, keserű hangon válaszolt:

'Szüléimről és származásomról semmit sem tudok mondani. Hároméves, elhagyott gyermek voltam, amikor egy vak koldus Sevilla egyik utcáján felszedett és magához vett.Na- 71 -■