Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A szereplők közötti kapcsolatok

hipnózist matat he, amelynek alanya Juana. Chirinos véget vet ennek és versenyre kel férjével, amennyiben a kispolgárok éberségét, elsősorban Lorenzo felháborodását Juana kívánsága felett: '...ne sajnálja tőlünk, lányoktól a medvét ás oroszlánt...' a zsidónő táncával lecsillapítja, kivédi és végül a legmagasabb fokú önkívületi állapotra váltja át. Ez a tánc a kóklertrió diadala! Hatalmi vágyának lázas kiélégültségében nézi Chanfalla a forgatagot, az ö forgatagát; Chirinos segítette hozzá! ás Rabéiin? Volt—e fenéjének valaha is ilyen hatalma? Hát nincs oka rá, hogy boldog legyen?

Hogy viszonyulnak mármost a kispolgárok a hipnózishoz? Milyen beállítottsággal mennek a csodaszÍnházba? Miféle gondolkodásmód esik áldozatul a hipnózisnak? Miért üres és beteges a gondolkodásmódjuk? Ml az alapvető ’hibája’?

Tegyük fel, hogy a hiba, amelyen ez a gondolkodásmód alapul, eredetileg tiszta forrásból, az embernek a tökéletességre való törekvéséből fakad. Ez az egyiknél Így hangzik: 'felismerésre vágyom’, a másiknál: 'jó akarok lenni és teljesíteni akarom a kötelességem’ és végül a harmadiknál: ’csak anyagilag jól álljak’. Ha az emberek törekvése egyenesen ezekre a célokra irányulhatna, akkor nagyon egyszerű lenne az élet, viszonylag könnyű lenne élni. Lehetnek azonban rossz termések és balsikerek, amelyek például a mi kispolgára inkát is érhették; valami visszaveti ezeket az embereket vagy visszamaradnak a környező világhoz képest, létük gyorsabban változik, mint tudatuk. Mit csinálnak most ezek az emberek? Nem olyanoknak látják körülményeiket, amilyenekké azok most, újabban váltak, hanem olyanoknak, amilyenek voltak, emlékezetükben idealizálják a hajdani körülményeket és végül is úgy látják azokat, ahogyan látni akarják. Hitet teremtenek maguknak, amely szerint minden olyan, amilyennek kívánják. À vágy hitté emelkedik. És most már csak a csodát várják, amely igazolja hitüket.- 61 -