Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A szereplők közötti kapcsolatok

- Üljünk le itt, Teresa barátnőm, szemben a színpaddal. Mivel már tudod, milyen feltételekkel láthatja valaki az előadást, vigyázz, hogy el ne találd szólni magad, mert abból nagy galiba lenne.- Unokahugod vagyok, Juana, ennél többet nem kell mondanom. Az üdvösségemre szeretnék olyan bizonyos lenni, mint hogy mindent látni fogok, ami a színpadon történik. Anyám menten kikaparná a szemem, ha valami baj lenne. No de arról szó se lehet.- Csitt, húgom, jönnek már.

Teresa azt állítja, hogy unokahuga Juanának. Minthogy Repolio nemes és Castrado polgári származású, ebből a nemzedékből pedig nemes férfi még biztosan nem vett el polgárlányt, igy legfeljebb Castrado vehette el Repolio húgát. A pénznek hát már akkor sem volt szaga! És ezekbe a kapcsolatokba ’házibarátként’ a Főbíró is belejátszik. E rokonsági kapcsolatok mellett még Juana is rokonságba kerül Lorenzóval, úgy hogy talán ebből a beltenyészetből indul ki a Castrado által előbb említett aggály.

Még pompásabb lenne azonban az a feltételezés, hogy Teresa nem is unokahuga Juanának. Teresa fél az anyjától, igy kézenfekvő az a lehetőség, hogy Repolio, a város egyik legerősebb embere, aki oly buzgón kezeskedett egész családjáért, szarvakat visel, Juana és Teresa pedig mint féltestvérek, a Eőbiró természetes leányai.

Mielőtt még a tulajdonképpeni csodaszinház megkezdődnék, Chanfalla odatolja a ’jó keresztény’és hidalgó Repolio orra elé a pupos zenészt, arra hivatkozva, hogy az •mindamellett nagyon jó, régi keresztény és törzsökös hidalgó’. Ez olyan provokáció és kihívás, «unelyért később Rabéiinnék kell a hátát tartania.

A tulajdonképpeni A csodaszinpad előadása alatt ezek az emberi kapcsolatok továbbra is fennállnak és a szinész számára nagyfontosságuvá válnak,még akkor is,ha az előtérbe a szerepeknek a hipnózishoz való kapcsolata kerül.Chan- 59 -i