Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A rendezői elgondolás

még mindig szégyenletesen közel van a mi korunkhoz. így hát játékunknak hozzá kell járulnia, hogy ezek a körülmények egyszer s mindenkorra elveszítsék aktualitásukat, amennyiben a maga részéről mindenekelőtt felkelti a nézőben a készséget, hogy meggyorsítsa és végrehajtsa a történelmileg szükségessé vált átmenetet az uj korszakba. Ennek azonban a felismerésből és a megtisztulásból kell következnie, és ebben foglaltatik a mai "időszerű" szinház és egyáltalán a szinház egész értelme és egyedüli jogosultsága.

Tehát a tizenhatodik században vagyunk, Spanyolországban: "a tizenhatodik században" - azaz a feudalizmusból a polgári-kapitalista korba való átmenet idején - és "Spanyolországban" - azaz abban az országban, amely ugyan még mindig világhatalom, még a feudális társadalmi rend uralkodik benne, de már bomlófélben van. A késői középkor spanyol embere - mind a nemes, mind a kispolgár - megkezdi erőfeszítéseit, hogy felelős vállalkozóvá legyen. Miguel de Cervantes Saavedra, aki William Shakespeare-hez hasonlóéul, az átmeneti kor képviselője, müveiben e korszak sajátosan spanyol megjelenési formáját ábrázolja. Don Quijote harca a szélmalmok ellen tragikus, évszázadokon át érvényes nemzeti jelképpé válik: a spanyol egyike azoknak a szerencsétlen népeknek, akik képtelenek voltak alávetni magukat ez átmenet történelmi szükségszerűségének és, azért évszázadokon át határozatlanul, meghasonlottan állnak majd a tegnapelőtt és tegnap között.

A nagy gazdasági változások /Amerika felfedezése, amely magával hozza Spanyolország gazdasági felduzzadását és hanyatlását és ezt csak kiélezi a spanyol világuralom kezdődő letűnése Németalföld és Anglia javára/ okaiként és következményeiként változásokat látunk az osztályok szerkezetében is. E változások egyike a feudális nemesség nagy csoportjainak teljes elszegényedése. De elvesztették létalapjukat a polgárság és a parasztság jelentős részei is.- 36 -