Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A rendezői elgondolás
érdekelnék a történettudóst. Cervantes azonban költő volt. Olyan ember, akinek meg volt a képessége, hogy a művészetben az életet tükrözze. Ezért tükrözik müvei a társadalom életét és szerkezetét. És a tizenhatodik században az élet ugyanolyan fejlődési törvények szerint folyt, mint amelyekbe ma a modern történelem- és társadalomtudomány, a történelmi és a dialektikus materializmus betekintést és velük kapcsolatos olyan ismereteket nyújt, amelyek a tizenhatodik század embere elől még el voltak zárva.Mert ahogy a nehézkedési erő akkor is hatott, amikor még nem fedezték fel és nem ismerték el fizikai hatását, Ugyanúgy az emberi társadalom fejlődése akkor is ilyen törvényszerűség alapján folyt, még mielőtt az emberben tudatossá és felismerhetővé vált volna. És ahogy korunk történettudósa a múlt vizsgálatánál a legkorszerűbb ismereteket alkalmazza, hogy megérthesse a multat, éppúgy mi is felhasználjuk a korunkban rendelkezésre álló legpontosabb tudományos felismerési módszereket, hogy a műben foglalt igazságot megleljük. Természetesen a maga korában Shakespeare műveit is másképp játszották Shakespeare rendezésében, mint ahogy azt ma tesszük. Vajon tudnánk-e mi egyáltalán úgy játszani, mint Shakespeare színészei? Valószínűleg nem. És továbbmenves kielégitené-e a mi nézőnket az ilyen játék? Semmiesetre sem, mert ő egészen más, mint Shakespeare nézője volt. A rendezői elgondolás Beleéltük magunkat a közjátékunkban ábrázolt kor társadalmi viszonyaiba, hogy a rnsse mögött rejlő igazságot érzékelhessük. Meg kell ugyanis szereznünk a képességet, hogy átlássunk a mesén és felismerjük azt a társadalmi helyzetet, amelyből annak jelképeként a mese keletkezett. Ha aztán a számunkra áttetszővé vált mesében ezt a valóságot felfedeztük, úgy az nagy mértékben irányítja majd kóp- JA -
