Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A színész felelőssége - az együttes felelőssége
néző nyer azzal, hogy felismeri a helyzet méltatlanságát és vészit azzal, hogy saját lelkiismeretlensége vagy közömbössége bebizonyosodik.- Az anya helytelen magatartását talán úgy kellene a nézővel érzékeltetni - követelte egy másik hozzászólás -, hogy az asszonyt egészében nem ábrázolják olyan rokonszenvesnek. Az az anya, aki ebben a helyzetben igy cselekszik, valószínűleg egyébként is ellenszenves és más helyzetben is tipikusan embertelen vonásokat mutat.- Nem igaz, ez az asszony éppen nem ilyen. Ha egy ellenszenves asszony cselekednék igy, akkor a néző figyelmét éppenséggel elterelné a főproblémáról és saját, többékevésbé jelentős jellembeli gyengeségeire irányitaná.- A részvét, amelyet egyesek érezni véltek, nem is volt valódi érzés, hanem szentimentalizmns - igy szólt egy másik ellenvetés.- Az sem igaz, hogy a néző felismerheti az asszony méltatlan helyzetét, anélkül, hogy magatartását önmagában fontolóra ne venné.- Igenis, ez a méltatlanság éppen azáltal válhat csak világossá, hogy még egy egyébként rokonszenves, sőt rendkívül jó ember is, amilyen ez az anya, ha ilyen helyzetbe hozzák, embertelenül viselkedik.- Helyes; a tipikust csak a különleges, minden elterelő mozzanatot kizáró, rendkívüli esetből lehet megcáfolhatatlanul kimutatni. Ezt egyszer s mindenkorra alaptételként kell rögzítenünk.1/ De hogyan folytathatjuk jelenetünket? Most tudjuk,hogy ez az anya nem cselekedhet másként és nem is akarunk más, rosszabb jellemű anyát látni. Mit x/ V.ö. Ottofritz Gaillard: Egy fejezet Arisztotelészből. /"Ein Kapitel Aristoteles"... - yOí.V./ Magyarul A dráma alaptörvényeiről cimen jelent meg belőle válogatás a Korszerű Szinház sorozatban. - /A ford./- 20 -