Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A színész felelőssége - az együttes felelőssége

- Tehát egy bizonyos bűn éber tudata nem valami rossz, lehangoló dolog, hanem jó, sőt termékeny?- Hogyne, de különösen a művész esetében, hiszen ő a lélek nevelője.

A csoport diákjai később bevallották nekünk, hogy társuk vereségét mindannyian saját vereségüknek érezték. Viszont a világos felismerés is közös győzelem volt.

De ez a győzelem mégis csak félgyőzelem volt, mert a felismerés elenyészett, amikor a szobrász alakitójával együtt átélték annak hiábavaló fáradozásait, hogy szerepét most már "kritikusan" formálja meg. Nem sikerült.- Csak akkor váltózhatom át más alakká, ha azt az alakot szeretem. Ezt az alakot azonban a közben bekövetkezett erkölcsi felismerés után már nem szerethetem.Ezért nem sikerül többé az átalakulás.

Nem lett volna helyesebb, ha mégsem tettük volna őt felelőssé az ábrázolt figuráért? Vajon most kritikánkkal szétbomlasztottuk alakitó erejét?

A színész felelőssége - az együttes felelőssége

Hát ne legyen a színész felelős alakításának a nézőre gyakorolt hatásáért? Színésznek lenni valóban annyit jelent, hogy a társadalmi megbecsülés elvetése árán anarchisták vagy bolondok lehetünk?De hiszen a mi szinészifjuságunk éppen felelősséget, sőt fokozott felelősséget igényelt. Tehát nem tudott belenyugodni az ellentmondásba, amely elé került.

A legközelebbi, szükségszerű lépéssel kapcsolatos feladatok példájául vegyük a következő jelenetet:

Egy kispolgári szabómester fia az iskolában röplapokat osztogatott, amelyek a hitleri háborúval szembeni ellenállásra buzdítottak. Osztogatás közben a tanító rajtakapja. Este a tanító elmegy a szülőkhöz. A tanító alapjában- 17 -