Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Etűdök, életfogytiglan

lamii boncolható, még azzal a veszélyei Is számolva, hogy elpusztul a kés alatt. Ez az élve boncolás Is elmaradhatatlan része a művész állandó tanulásának. De ezt, mint mér hallottuk, a darabon nem szabad alkalmaznia. Állandó etűdmunkával a színész megőrzi alkotó erejének ruganyosságát és tudását alkotó folyamatának legrejtettebb mozzanataival gyarapítja.

Ám az etűd jelentősége és lehetősége nem merült ki ezekben a ’vázlatkönyvi funkciókban*. Az etűd, az etüdsorozat, amely egy élettörténet döntő pontjait ragadja ki és a drámai alkotás, a dráma közötti határok elmosódottak. A színészi elemekből kiindulva megpróbálhatjuk, hogy valamely drámai alkotást tapogatózásunkkal a lehető legjobban megközelítsük. Etűdmunkánk az elképzelhető legjobb lehetőséget nyújtja rá, hogy az egyik-másik színésznél csira alakjában esetleg meglévő dramaturgiai tehetséget előcsalogassuk és kibontakoztassuk; az etűd megtervezésében fellazul és gazdagodik a fantázia, az etűd eljátszásával pedig a tisztán irói fantázia munkája a színészi tehetség elemeinek segítségével kiegészül, korrigálódik, logikája és realizmusa ellenőrzés álé kerül. Miután a rögtönzött, majd rögzített etűdökön és a darabon megjártuk az utat az érzéstől a szóig és a mozdulatig és megpróbáltuk azt magunkban tudatosítani, és miután az értelmező etűdökben megtanultuk, hogy a szó mögött felismerjük az érzést és az embert, most mór eléggé iskolázott a fantáziánk ahhoz, hogy pontos szövegű és cselekményei etűdöt tervezzünk és ezt a tervet játsszuk el. Ezáltal etüdtérveinket mindinkább hasonlóvá tesszük aavalódi színdarabhoz és ’szerepeket* teremtünk magunknak: meghatározott jellemeket, amelyeknek élményei meghatározott helyzetekben, meghatározott szavakban nyilvánulnak. Midőn azonban megtanuljuk, hogy etűdöket csak képzeletben ’játsszunk’ és tervezzünk, lehetőségünk nyílik, rá, hogy a célt és a fejlődést a jeleneteken belül értelmileg világosan kidolgozzuk és ezzel a rögtönzés esetlegességeitől megszabadítsuk. Ezen a ponton munkánk a drámairó alkotó folyamatával- 116 -