Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
Próbamunka és a rendezői tevékenység előrehaladása
abált au volna a többivel én is !... De honnan tudhattam volna, hogy mégis kardot ránt! Mi lesz ebből? Kérlek, ne bánts engem! Hüüü! Csak ki innen, gyorsan, gyorsan, engedjetek hát ki, ne álljátok el a kijáratot, hiszen mindnyájan élni akarunk! Kár, majdnem szereztem egy férfit, igaz, még fiatal vagyok, az meg nagyon goromba volt, de jóképüiás a lovasszázad beszállásolása?” A rendező és a színész szükséges kapcsolatairól általában és különösen a próbák folyamán, ma senki sem mondhat érvényesebbet, mint amit Sztanyiszlavszkij mondott. A színpadi alakítás alkotó folyamatéra a fogantatás, a terhesség és a születés hasonlatát alkalmazta. A költött alakot a férfihez, a színészt a nőhöz, a szerep színészi megformálását a gyermekhez hasonlította. Ezzel nem szellemi folyamatot akart összehasonlítani testi folyamattal, hanem két egymáshoz hasonló, természetes testi-szellemi fejlődést. Pontosan leírta az egyes szakaszokat:a színész megismerkedik a költött alakkal - következik a közeledés, a szerelem, az összeveszés, a kimagyarázkodás, a kibékülés, a megtermékenyítés és a terhesség. Az alkotó szinész-anya természetes, fizikai fejlődése megfelel a terhesség normális lefolyásának. És ahogyan létezik koraszülés és elvetélés, úgy előfordulnak szerep-torzszülöttek is. A szerepalkotás természetes aktusa a színész szervesen alkotó természetének. Ahhoz, hogy megérjen,a szerepnek minden fejlődési szakaszon végig kell mennie.Ebben is hasonlít a szerepfejlődés emberré váláshoz. Ha a megtermékenyítésig a rendező a kérő és a közvetítő, úgy a terhesség alatt az orvos hivatalába lép, aki terhes nő minden szeszélyét türelmesen, elnézően és hajlíthatatlanul fogadja - ahogy t.zt a szerep normális kialakulása megköveteli -, és a szülésnél ő lesz a bába. De a rendezőnek egy-egy előadás alkalmával nem csak egyetlen szerepnél kell bábáskodnia,hanem sok alak mellett,- 104 -