Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

A realizmus újjáéledése a német színházban (Siegfried Melchinger)

is tettek Brechtnek) semmit sem tanul, Frau Flinz végül is csatlakozik az uj társadalomhoz. Jegyezzük meg, mellékesen, hogy Peter Palitzsch, a darab Brecht-szinházi hires előadásának egyik rendezője, azóta Nyugat-Németországba távozott. Megkérdeztem Walter Felsensteint, akinek kelet-berlini Komische Operj ét a "realista zenés szinház" fellegvárának tekintik, hogy miként tudja összeegyeztetni legutóbbi rendezéseinek szürrealista látomásait (Offenbach: Kékszakáll, Britten: Szentivánéji álom

) a realizmus elveivel. Igy válaszolt: "Ezek a képzelet birodalmai. Mi lehet realistább, mint az álom?" Leopold Ahlsen (szül. 1927) nyugat-németországi drámairó számára Beckett realista: "Az emberi lélek tényeit és realitásait festi (mint egyébként Kafka is)." Ha mindezt számitásba vesszük, akkor ki az, aki nem realista? Nyugat-Németországban (és Svájcban, valamint Ausztriában) a vélemények zűrzavara még nagyobb, mint Keleten. Ha Keleten hiba, ha valaki nem realista módon ir, Nyugaton éppen ellenkezőleg az zavarja az embert, ha realistának tekintik - hacsak Beckett is nem az. Egy, korunk szinpadi ábrázolásának problémájáról rendezett vita (a Theater Heute c. folyóiratban, 1963-ban) a legkülönbözőbb koncepciókat hozta napvilágra. A megkérdezett irók - köztük Peter Weiss, Peter Hacks, Leopold Ahlsen és Rolf Hochhuth azon a véleményen voltak, hogy a régi illuzionista szinház értelmében vett realizmus többé nem elfogadható. Az ember szerette volna megkérdezni: "És miért nem?"A német szinházak O'Neillt, Tennessee Williamst, Csehovot és Ibsent játszanak.., és ugyanigy Gerhardt Hauptmannt is. Ez utóbbinak nem realista darabjait manapság kevéssé értékelik, mig a Patkányoka

t, ezt a merőbenrealistadarabot és a Bundá

t, ezt a realista vigjátékot játsszák napjainkban egész életmüvéből a leggyakrabban. Ennek ellenére német nyelv en jeleni eg nem irnak többé ilyenfajta darabokat. Ha a realizmuson a valóság illuzionista kivetitését értjük,nem beszélhetünk a realizmus újjáéledéséről. De a dolgok nem ilyen egyszerűek. Annak érdekében, hogy a németek nehézségeit a realizmus vonatkozásában meg tudjuk magyarázni - az elemzésben mélyebbre kell mennünk. II Amennyiben az egyszerüsités kedvéért a realizmust az idealizmussal és a romantikával állitjuk szembe, hamarosan rájövünk, hogy ez utóbbi szellemi magatartásnak és stílustendenciának a németeknél mélyebb gyökerei vannak, mint minden más népnél. Minél inkább el akarják tüntetni őket, annál elpusztithatatlanabbul jelennek meg újra. Amikor 1889-ben Berlinben a párizsi Théâtre Libre mintájára a Freie Bűimét megalapitották.'i ez annak az uj generációnak támadását jelezte, amely "modern"-nek akart látszani a korrumpálódott kommersz színházzal, a hatásvadászattal, és az előkelő stílus üres pátoszával szemben. (Németországban ezt "udvari szinházi stílusnak" ne-