Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

*

/Ne feledjük, hogy a Szovjetunió színháza részben azért ért el ilyen rövid idő alatt ekkora fejlődést, azért siratott olyan ragyogó sikereket, amelyek csodálatra bírták az egész világot,mert a régi rendszer megbízható és képzett kádereket hagyott rá, Ezt ne feledjük el. De ne kezdjük most utánozni az oroszokat. Elég sokat meríthetünk saját forrásainkból is, amelyeket már túl sok ideje mellőztek, sőt, betemettek./

Tapasztalatból állíthatom, hogy a mai francia színészek legjobban a szakmai kultúrát nélkülözik. Nem láttam uralkodni sem a konzervatóriumban, sem az állami színházakban. Pedig ez a kultúra óv meg a ripacskodástól, ez sugallja a tiszteletet mesterségünk, valamint a nagy mesterek és a nagy alkotások iránt.

Engedjék meg,hogy e helyütt átvegyek egy meglehetősen hosszú részletet egy kis brosúrából, amelyet nem kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt tettem közzé:*/

"Ha újjá akarjuk építeni a szétrombolt színházat, akkor feladatunkat a maga teljes nagyságában kell látnunk. Soha nem tudunk elég magasra emelkedni fölé. Hogy megoldhassuk, ahhoz nálunk nem a tehetség hiányzik, sem a gondolat mélysége,sem az odaadás a munka iránt - hanem mindenekelőtt a munkának az a diszciplínája, amely hajdan a legszerényebb mestermunkát is irányította. Elfelejtettük a szabályt, mely szerint a helyes cselekvés képességéhez a helyes gondolkodás vezet, elfelejtettük, hogy a tökély útja a hozzáértés, a szakértelem.

A művészet és a szakmai tudás nem két különálló fogalom. Sem a fantázia, sem a lángész nem nélkülözheti a tudást és a módszerességet. És azok, akik meghódításukért, majd tökéletesítésükért fáradoznak, nem alkothatnak maradandót, ha tanítás utján nem adják tovább őket.

*/ A Vieux-Colombier iskolája. N.R.F. 1921. november. -7JTS77---- ------ 88