Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

alapulnia és felépülnie. Nekünk az a feladatunk, hogy tisztán lássunk, mélybe hatoló tekintettel. Az a feladatunk, hogy a legtisztább törvényekre támaszkodjunk és a legkiválóbb embereket szólítsuk harcba.

Miközben gyakorlatilag foglalkoztam a színházzal, miközben tanulmányoztam eredetét és fejlődését, meggyőződtem róla, hogy a színház másképp fejlődik, mint a gyakorlati és tudományos ismeretek. Ezek maguk mögött hagyják a már meghódított igazságokat, hogy föléjük emelkedve induljanak el uj, más igazságok felé, amíg csak azok is nem módosulnak vagy nem adják át helyüket másoknak. A művészetben a belső erők állandó megújulásával van dolgunk, valahogy a mesebeli óriás módján; időnként vissza kell térni az eredeti kiindulóponthoz, az anyaföldhöz.

Ha egészséges és természetes, életteli, jelentékeny és maradandó művészetet akarunk teremteni, ezt a vonást, a belső erők megújulását kell szem előtt tartanunk.Ez ad majd értelmet minden erőfeszítésünknek. És ez a megújhodás egybeolvad majd az ország egyöntetű törekvésével, minden mai francia egyetlen kötelességével: Franciaország ujjáteremtésével.

Nincs alternativa,nincs más választási lehetőség. Nekünk ma olyan színház kell, amely az egész nemzeté.

Ez a színház nem valamely osztály, nem egyes követelések színháza; hanem az egységé és az újjászületésé.

Ilyen széleskörű, nagy horderejű reformot irányítás nélkül nem lehet végrehajtani. Megfelelő irányítást és termékenységet pedig csak szigorú és jól tájékozott fennhatóság égisze alatt kaphat.

Nem hiányzik sem a szakértelem, sem az egyenes akarat. A feladat az, hogy ezeket felfedezzük, működésüket- 86 -