Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

adatuk nagyságának, milyen lelkesen, milyen éihitatosan fognak hozzá. Ml pedig megrendülve és végigborzongva annyiszor csalatkozott reményeink feltámadásától, csak egy kívánságnak adtunk hangot: vajha e hatalmasok szándékai világosak, döntéseik átgondoltak lennének, tetteik messze elkerülnék a rutint és a könnyebb ellenállást és vajha ezúttal komolyan vennék a dolgot.

A körkérdések, az interjúk egymást érték. Minden oldalról érkeztek a hozzászólások, megalakultak a szervezetek sejtjei. Soha ennyi magasztos elgondolás, szellemes elmélet, merész terv, technikai értekezés nem halmozódott fel ogy időben; soha ennyi szaktekintély nem ostromolta a költségvetési kereteket. És nem kétlem, hogy e kavarodásnak nagy adag őszinteség szolgált mentségére. De aztán az egész mozgalom visszahapyatlott, anélkül hogy nyomában a legcsekélyebb reménysugár maradt volna hátra a színművészet számára.

Fogadjuk el ebben a kérdésben ideiglenesen Jean-Richard Bloch végső következtetését, amelyet egy magvas kis tudományos értekezésben fejt ki. Először is, a marxistákkal együtt kijelenti, hogy "forradalmi időszakba léptünk" és ezt irja:

"Miközben a társadalom lázrohamot, vagy ha ez a kifejezés jobban tetszik, forradalmat éj, át, szinte soha nem születik jelentős és maradandó irodalmi alkotás. Van egy irodalom előtte, van egy utána, közben azonban soha."1/

x/ Jean-Richard BlochsA színház sorsa /Destin du Théâtre/. Gallimard. - /J.O./ - Jean-Richard Bloch /1884-1945/ nagytehetségü francia kommunista költő, drámairó és újságíró, aki elméletben és néhány drámájában is a színháznak a forradalom szellemében való megújítására tett kísérletet.- 84 -