Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

II. A színigazgató

lehetne elvárni ilyen erőfeszítést, ha nem azoktól, akiknek ez a harc nem kevesebbet,mint az életüket jelenti5 akik nem üzérek, műkedvelők vagy fennhéjázó esztéták, hanem művészetüknek munkában edzett szakemberei; akik arra törekednek, hogy mindent saját kezükkel és saját elképzelésük szerint végezzenek el, akik maguk állítják elő anyagjaikat és működésűk tervét az alapoktól az építmény csúcsáig maguk szabják meg. Mivel még fiatalok vagyunk, mivel tisztában vagyunk a céllal és a hozzá vezető gyakorlati eszközökkel, ne habozzunk.Ne térítsen le bennünket az útról semmi; hagyjuk oda a mellékes munkákat. Mérjük fel egyszerre egész feladatunkat. Ez a feladat hatalmas, és végrehajtása fáradságos lesz. Az alapoknál kell elkezdeni; és nem áltatjuk magunkat azzal, hogy be is tudjuk fejezni. Az épületre talán mások húzzák majd fel a tetőt. De próbáljuk meg legalább a mű magvát létrehozni, ahonnan az élet sugárzik szét; hadd bástyázza körül aztán majd a jövő, a maga nagyszerű alkotásaival.

Nem féltem attól, hogy reményeinket, becsvágyunkat a maguk teljes szélességében feltárjam. Első eredményeink, amelyeken most kezdünk dolgozni, nem lesznek hozzájuk mérhetők. Tisztában vagyunk ezzel is. A továbbiakban azt mondom el, milyen is lesz a Vieux-Colombier Színház; remélem, az olvasó rokonszenwel nyugtázza szerénységünket és felismeri, hogy harci tervünk korántsem tér ki a mindennapi eshetőségek elől, hanem számba veszi őket és szembenéz velük.- 59 -