Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

I. A kritikus

Semmiféle szellemi terméknél nem tűrjük az elavult és haszontalan megkülönböztetést az anyag és a szellem megnyilvánulásai, a forma és a tartalom között. És ugyanígy tiltakozunk a művészet és a mesterség művi szétválasztása ellen is.

Ha valóban nevén akarjuk nevezni azt a titokzatos talizmánt, amelyet a drámaírók hitük szerint megtaláltak, akkor nem szakmai tudást kell mondanunk, hanem képletet.

"Nincs a természetben olyan jelenség, amely gyümölcsét ne rendkívüli munka, sőt fájdalom nélkül hozná." /Bernard Palissy/x/

És épp ez a szakmai tudás: az önnön alkotásával küzködő személyiség munkája,az alkotás termékének művészi megmunkálása, a lángésznek az a bizonyos "hosszantartó türelme".

Festőkről szokás mondani /de miért ne lehetne elmondani bármilyen művészről?/, hogy "jó technikája van". És aminthogy senkinek sem jutna eszébe megdicsérni az Írót jó helyesírásáért vagy egy költőt hibátlan verslábaiért,ilyenkor sem az iskolás ügyeskedést értik, hanem a módszer eredetiségét, a mondanivaló újszerű kifejtését, amely csak a szóbanforgó festő ecsetje nyomán érvényesül és amely egyedülálló, mert egyéni.

A szakmai tudás, ha visszaadjuk e kifejezésnek a maga méltóságát, az a jegy, amely valamely művészt mindenki mástól megkülönböztet - az alkotó képzelet bizonysága.

/ Bernard Palissy /1510-15S9 .v.1590/ francia tudós, a francia kerámikus művészet atyja. Szenvedélyesen szerette mesterségét, állítólag még saját bútorait és padlóját is feltüzelte, hogy kemencéi folyton égjenek. A királyi család is dolgoztatott vele, de ez nem védte meg attól, hogy hajthatatlan hugenotta meggyőződése miatt ne a Bastille-ban fejezze be életét. Elméleti főmüvét, melynek cime Csodálatos beszéd a föld művészetéről, annak hasznáról,a zománcokról és a tűzről, a francla irodalomtörténet úgy értékeli, mint a munka dicsőségének legszebb himnuszát.- 12 -