Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A műfaj alapkérdései

A MŰFAJ ALAPKÉRDÉSEI

Arisztotelész nem csupán filozófiai tételekből indult ki, amikor felállította törvényeit, amelyek alapján mármost mérntlnk és bírálnunk kell. Megvizsgálta a görög dráma mestermUveit és hatásukban felismerte a drámalrás lényegét és a dráma sajátos tulajdonságait. Elmélete mindenekelőtt a gazdag és tökéletes drámairól gyakorlatból született.

Arisztotelész, összehasonlítva a drámát más műfajokkal, kiemelte a különbségeket és ezáltal felfedte a műfaj sajátos alaptörvényeit.

Az életben a törvények hatása koronként váltakozó megjelenési formát ölt. Az élettel maguk az élet törvényei is megváltoznak. Az általunk áttekinthető emberi fejlődés társadalomtörténeti folyamatai meghatározott eszméket hoznak létre. Ezek az eszmék viszont megváltoztató erővel hatnak vissza a társadalomra. Ilyen kölcsönhatás eredménye az emberi élet szakadatlan fejlődése. És ez a törvény állandó. Az élet ellentétekben fejlődik. A változás maradandó törvény.

A fejlődés által Indokolt stilusváltozások azonban nem változtatják meg az alapelemeket, amelyek összességéből a műalkotás megszületik.Hogy viszont az alapelemek szabad játéka milyen formában ölt testet, ez függ az adott történelmi korszak uralkodó tartalmi érdekétől és a művész kifejezési törekvésében tükröződő jellegétől. A görögök kórusos zenedrámája és Shakespeare pszichológiai jellemdrámája művészi formáját tekintve a legnagyobb ellentétben áll egymással. De mindkettő igazi dráma; a maga lehető legerősebb hatásfokán is, mindkettőben felismerhetők a dráma alaptörvényei. Ezért hangsúlyozta Lessing nyomatékosan, hogy Shakespeare igazabb követője az arlaztotelészl törvényeknek, mint a francia barokk klasszioistái, akik pedig tudatosan választották példaképül az antik dráma formáját* Oaak az a dramaturgia állitható szembe Arisz- 7 -