Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A katharzis

fűződött ehhez, amellyel kapcsolatban hadd utaljunk Lessing Hamburgi Dramaturgiájára» Lessing arra a végkövetkeztetésre jut, hogy Arisztotelész sosem állította, hogy minden tragé­diának mindhárom elemet /peripeteia, felismerés, szenvedés/ egyesítenie kell magában. Beéri azzal, hogy vannak me­sék, amelyek mindhárommal rendelkezhetnek. Összefoglalásul tehát, a drámának Arisztotelész által meghatározott elemei Így jelennek meg: a mese és a jellemek a főalkatrészek, A mese a perlpeteián, a felismeréseken és megrázd eseményeken át bontakozik ki. A cselekmény felépí­tésében két nagy szakaszt találunk: a konfliktus bonyolítá­sát és megoldását. A konfliktus bonyolításához tartozik az előtörténet ismertetése is, az úgynevezett expozíció. A szerkezet tetőpontja a peripeteia. A KATHARZIS E művészeti eszközök segítségével ábrázoljuk az éle­tet és ez olyan költőt kíván, aki ismeri az életet, aki tudja, hogy az élet törvényei rá nézve kötelezőek és aki sajátmaga erős emberi érzelemmel telitett. Más kérdés, hogy a saját szenvedélyeit slkerUl-e összeegyeztetnie az élet törvényeivel vagy sem. /Kleist./ Tehát a jóra való törekvés, valamint az igazság és az élet szenvedélyes szeretető feltétele a drámalrásnak. A go­noszra való törekvésből nem szUlethetik nagy műalkotás, és mindenekelőtt nem szUlethetik drámai műalkotás. Mert a drá­­maiság félelmet és szánalmat kelt és mindkét érzés feleme­­lően hat. A drámaiság az igazságérzetnek, az erkölcsösség megismerésére való hajlamnak a megnyilvánulása. Ha az ember összetörik is, az organikus élet törvénye diadalmasan érvé­nyesül. A színház képes rá, hogy mély pszichológiai hatásán keresztül az embereket megindítsa,és tartósan befolyásolja.- 61 -i

Next

/
Thumbnails
Contents