Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Az "egységek" kérdése

kezdettel, sorsfordulattal ás döntéssel ellátott cselekvésből tevődik ésszé, tehát nem anyaga a drámának.

Ennek felel meg a már ugyancsak említett "cselekményegység" is. A drámai mese "egységes”, önmagában teljes cselekvés utánzása legyen. Ha ennek a cselekménynek egy részét /Arisztotelész ezen például a színdarab egy jelenetét érti/ más helyre lehet tolni, sőt teljesen ki lehet hagyni, akkor sztikségszerüen ae egész értelmetlenné válik.^ Az összcselekmény szempontjából tehát minden jelenetnek ilyen lényeges építőkőnek kell lennie. Milyen gyakran találunk ezzel szemben olyan díszítő kitérőket, amelyekkel a szegényes cselekményt feloioomázzák; Ezeknek lehet bizonyos színpadi

Itt lehet és itt kell elkezdődnie a rendező dramaturgiai előmunkálatainak. Módjában áll például, hogy a költő lazán egymásmellé-sorakoztatott jeleneteit uj elrendezéssel nem egyszer erősebb drámai hatásra emelje. Herbert Henze egy Piesço-rendezésben /Erfurt, 1947/ Verrina "kit5résiH jelenetét /III, felvonás, 1. kép/ a II. felvonás 18. képének végére helyezte. Piesco leleplezte hatalmi törekvéseit - ennek a jelenetnek végén magávalviszi az összeesküvők első kis csoportját, Verrina Bourgogninóval visszamarad, és az iménti élményéből -.amelyet a néző vele együtt élt át - felmerül benne a szörnyű szUkségszerüségs Fiescot meg kell ölnöm. Ezt kimondja, Piesco visszajön és egy kézmozdulattal int mind a kettőnek, hogy a titkos kijáraton azok is kövessék őt. és ebben az uj néma találkozásban - amely egész más sikon mozog, mint az előző esetben - valódi drámai feszültség rejlik. A lirai érzelemteli Sturm und Drang-kép eltűnt azáltal, hogy egy drámai jelenetbe épült bele. Ami "hangulatban" és irodalmi koloritban talán elveszett,azért kárpótol a drámai nyereség. A n. felvonás 19. képének monológja is élesebb megvilágításba kerül most. Mindez nem jelenti a dráma önkényes megváltoztatását. Az ilyen rendezés elősegíti a költő akaratának a drámai eszközökkel való még nyomatékosabb érvényesítését. Ha azonban az ilyen eljárás a költői törekvést és a műalkotás igazságát meghamisítja, már nem védhető. Ugyanez a rendezés erre is adott példát: Piesco és Andreas fontos találkozását /V. felvonás 1. kép/ kihúzták. Ugyanígy Verrina utolsó mondatát is. /szerző/- 47 -