Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A paideia

lenül szól az érzelmekhez, «melyeket semmilyen más behatás nem képes ilyen erővel megmoagatni, különleges-sajátos hatással rendelkezik. Tehát a művészet is azt az átfogó célt szolgálja, hogy az embert "szorgossá" tegye, szorgossá ebben a földi világban, tevékennyé népe közösségi életében. Ezt érti a görög a politikus ember, a felelős állampolgár "arétó"-jén. Az aréte ennyit jelent: szorgosság és tisztesség, erő és igazságosság.

Ha a művészet bennünket nemesre, szépre és jóra nevel - hozzá kell fűznünk: az igazi és nem a hazug nemesre,szépre, jóra - akkor iskola lesz ahhoz, hogy a valóságban is ennek megfelelően viselkedjünk.

Mivel a dráma eszköze a szó, a művészi hatások által kiváltott megrendités a közönségnek nemcsak az érzelmeit, az együttérzését érinti, hanem kerülő utón az érzelmen keresztül az értelméhez is szól. így születhet az élményből az ismeret. A Platón-követelte dráma azonban nem ismeri el az érzelmen át vezető utat, és igy félreismeri a művészetnek azt a hatását, amely a nézőt az élmény önálló feldolgozására ösztönzi.

A dráma témája az ember viszonya az emberi világhoz, a tragédia témája a kibékithetetlen konfliktus meghatározott emberek és az élet meghatározott törvényei között; a komédia témája pedig az, hogy ugyancsak meghatározott emberek képtelenek felérni ezekhez a törvényekhez, amelyekről furfangos vagy gonosz módon azt hiszik, hogy tréfát űzhetnek belőlük, miközben maguk buknak orra. Ezek a témák vezetik rá a nézőt, hogy felülvizsgálja saját viszonyát az élet törvényeihez.

így hat a dráma az egyén és az összesség fejlődésére. Milyen specifikus eszközökkel? A Poétika hatodik fejezetében megtalálhatók az alapvető fogalmi meghatározások a tragédia lényegére vonatkozóan.- 29 -