Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Platón támadása a dráma ellen

PLATÓN TÁMADÁSA A DRÁMA ELLEN

Platón kárhoztató Ítélete a mimézis színházáról azon a megállapításon nyugszik, hogy az emberekre való hatása káros.

Miért?

"A színház táplálja az emberekben a panaszkodáshoz és a jajgatáshoz való hajlamot." A színház szánalommal van önmaga iránt. Platón itt csak azt a tétlen, siránkozó önszánalmat látja, amely szentimentális gyengeség marad mindaddig, amig el nem jut a bűn felismeréséhez. Mint igazi "önnön állapotunk feletti szenvedés", a fordulat, a megváltozás alapjává válhat.

Még egy további szempont is tartozik a tragédia-keltette szánalom-érzet kérdéséhez. A 18. századi felvilágosodás éppen azért tartja a tragédiát rendkívül értékesnek, mert megtanít "egyáltalában a szánalomra mások iránt",amint Lessing Írja Mendelssohnnak1^ 1756-ban. "A legrésztvevőbb ember a legjobb ember." Az ilyen ember "a legalkalmasabb minden társadalmi erényre, a nagylelkűség mindenfajta megnyilvánulására". Ezzel voltaképpen a tragédia további humanista feladatát irja körül az emberek türelemre és jóságra való nevelésében. Ennek természetes előfeltétele, hogy az ember csak azzal viselkedik türelmesen és nagylelkűen, aki saját emberségével ezt a bánásmódot kiérdemli. Igen, a 18. század drámájának egyenesen egyik nagy témája lett, hogy az önfeláldozó emberiesség legyőzi és megszégyeníti a zsarnokot, aki emberségének újonnan nyert magasabb fokát nagylelkűségével bizonyítja. Ebben a korban igy nyilatkozik meg a polgári humanitás eszméje, amely hisz abban, hogy az abszolutizmus a felvilágosodás utján erkölcsileg megjavítható. Ebben a formában fejezi ki a polgárság egyideig követelése^ MENDELSSOHN, Moses /1729-86/ német idealista filozófus; Lessing barátja, /fordító/- 17 -T

I