Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A színész teremtette színpadi alak teljessége

lomijcevre rálőttek. Barlanggá változtatott házában el akarja barrlkádozni magát, át akarja építeni lakását, de nemcsak a külső körülmények zárják el a világtól, hanem a saját természete is. Gorkij szerzői utasításaiban nem egyszer olvashatjuk róla: "körültekintget”.

Mindez a színészben megteremti azt az átfogó pszichofizikai közérzetet, amely Kolomijcev szerepének eljátszásához szükséges. Ez a lelkiállapot szervesen összefonódik a gorkiji darab "magvával", hiszen ezt a darabot a szerző Az utolsó nemzedék címmel látta el. Az ilyen fajtájú képzelőerő már az első lépésektől kezdve megteremti a színészben Kolomijcev belső monológjait. Ezek a belső monológok válnak aztán később a színpadon megteremtett ember "belső pogygyászává".

A szereplő személy egész életét a darab kezdetéig,valamint a szünetekben is a színésznek kell saját képzelőerejével megteremtenie. Minden gondolata és álma, talán még azok is, amelyeket nem mond ki a szerepében, de kiolvasható a sorok közül, együtt alkotja azt a belső poggyászt, amelylyel a színész megkezdi a színpadi alak megtestesítésének munkáját. A színész képzelőerejének munkája elszakad a darab szövegétől, szorosan kapcsolódik a drámairó egyéniségéhez, művészi stílusához, az érzelmi "maghoz", a mü alapeszméjéhez és azokhoz a szereplőkhöz, akikkel éppen együttjátszik és akik maguk is egy-egy művészi alakot teremtenek. Ez az élő, aliotó kölcsönhatási folyamat, amelyet a rendező irányit és vezet az egységes művészi cél felé, feltétlenül hat a színészre és sokban gazdagítja.

A drámai mü világa a színész alkotó képzeletének hatására kiszélesedik, szinte azt mondhatnék, hogy kitalálásból hihető életjelenséggé válik. A színész minden szubjektív élménye, egész élettapasztalata szerephez jut az alkotásban.

Amikor a színészi művészet klasszikus alkotásaihoz

térünk vissza példáért, azt látjuk, hogy ott minden élet- 8 -