Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

A rendező számára - véleményem szerint - az olyan játékgépek eszményiek művészi szempontból, amelyek konkréten, élethűen fejezik ki a lejátszódó események lényegét és ezért a maguk térbeli kiíejezőerejével az előadás alapeszmédének művészi kifejezőjévé emelkednek.

Az adott esetben az előadás legfontosabb, központi játékgépeiről van szó. Ilyen tömörítést értünk el az Izmail bevételének központi játókképében, amikor azt úgy építettük fel mint egy emberi testekből álló piramist, amelyiknek a csúcsa: Szuvorov. A hadvezér a roham előtti éjszakán meghitten beszélget a harcosokkal. A katonák Szuvorov körül helyezkednek el,a lobogó tábortűz mellett heverésznek. Minden élethü a játékképben, minden Szuvorov-korabeli. Az a pillanat, amikor Szuvorov a hadsereget rohamra lelkesíti, amikor az embereket ihletett lelkesedés szálija meg, mélységesen patetikus. Szuvorov az emberhullám habjain a katonatömegekkel együtt az orosz nép hallhatatlan katonai dicsőségének emlékműve.

A nagy orosz hadvezérről szóló hazafias színdarabban az ilyen játékkép teljes mértékben indokolt.

Nézzünk meg most egy fényképről Jól ismert nagyszerű játékképet: "A harangtoronyban". Ez a játékkép a Páncélvonatból való. Ezt a darabot Sztanyiszlavszkij és Szudakov rendezte a Művész Színházban. A nép föllelkesítve Lenin nagyszerű eszméitől, magasra emelkedett a földek fölé, a Haza végtelen tájai fölé. Minden szereplőt lelkesedés és lendület hat át, olyanok, mintha szél lobogtatná ruhájukat. Ezt az emberi lendületből fakadó vihart egyetlen szó szülte: Lenin! Az egész harcnak a lényegét, a forradalom eszméjét Vászka Ókorok ezzel az egy névvel tárja föl az amerikai katonának. Még a fényképen is, bár egy fénykép sohasem adhatja vissza a színészi lendület erejét, még a fényképen is láthatjuk, milyen ragyogó példa ez a nagyszerű játékkép a jelenet művészi alapgondolatának általánosítására, sőt az egész alapeszme kifejezésére is.- 78 -i