Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

Gyakran előfordul, hogy amikor egy képet nézegetünk, magunknak kell felfedezéseket tennünk, vagyis mindig uj és ujj vonásokat kell feltárnunk és az egyes társadalmi csoportok és személyek részéről különböző, gyakran homlokegyenest ellentétes értékelését ugyanazon alapvető eseménynek. A néző, ha behatol a kép általános jellegébe és atmoszférájába, fokozatosan megérti a képen feltáruló eseménnyel kapcsolatban magának a művésznek véleményét az eseményről.

Szurikov gazdag történelmi festészete a néptömegek: ábrázolásában mélységesen realista és eleven módszert sugall a rendezőnek. Ahogyan Szurikov kompozicióbelileg felépiti a tömegeket, az mentes mindenféle teátrális modorosságtól, másrészt pedig nincs itt semmiféle erőszakoltan megmerevedett csoport. A Szuvorovban és a Szibéria meghódításában az embertömeg saját cselekedeteinek feszült folytonosságában él, ellentétben a merev "életképekkel", amikből olyan sok van a festészetben és a színházban is.

Szurikov a képek kompozíciójában és azok alapvető "beállításában" a végletekig kifejező momentumot ábrázol és nem fél annak esetleges kizárólagosságától. A háborúk, győzelmek körülményei között egész csoportok és egyes emberek merészsége, bátor és vakmerő lendülete a mindennapi élet igazsága. De ez az igazság hatalmas. nagyszerű. Véleményem szerint éppen ebben kell keresnünk a történelmi témáról szóló hazafias előadások színpadi rendezésének ütemét és kompoziclóját.

Amikor a Szovjet Hadsereg Központi Színházában Bahtyerov és Razumovszkij Szuvorov tábornokját készítettem elő, állhatatosan kutattuk a tömegjelenetek monumentális és hősies jellegét. A színdarab egyik legfőbb jelenete Izmail erődítmény ostroma volt. Ez a kép mind terjedelmében, mind pedig a rendezés megkomponálásában monumentális megoldást igényelt.- 70 -