Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

A darab szerzője, Pagogyin, az előadás díszletterveizője, Slepjanov és én, a rendező nemsokáig tétováztunk, hanem hosszabb kiküldetésre Zlatousztba utaztunk.

A drámaíró a helyszínen egészítette ki a darabot, a díszlettervező tanulmányozta a gyárat és kereste a jövendőbeli színpadi megformálás elveit és formáit, én pedig tanulmányoztam az embereket, akik nap mint nap nagy munkagyőzelmeket érnek el, igyekeztem elkapni a régi, katalini idők nyomait őrző gyárépületek légkörét, amelyekben a lelkes szovjet emberek szive vert, figyeltem a gyári dübörgés zenéjét, kutattam az ural! vasöntők jellemét, emlékezetembe véstem azokat a "tömegjeleneteket", amilyeneket a színházban sohasem láthat az ember, néztem a nagyszerű olvasztárok munkáját, a kalapácsok mellett dolgozó kovácsok művészi munkáját.

Mindezek közül a megfigyelések közül mi került színre és mi jutott kifejezésre az előadásban?

Mindenekelőtt a szigorú, nehéz munkakörülmények, ás annak a költői lendületnek az éles kontrasztja,amellyel az emberek dolgoztak. Ebben a munkalelkesedésben azonban árnyéka sem volt valamiféle túlzott erőfeszítésnek. A munkások a gyárban még tömegben is megdöbbentettek bennünket tevékenységük összpontositottságával és céltudatosságával.Még mosolygás közben sem vesztettek ebből az öaszpontositottságból.

Szembetűnt a belső lendület és a megfeszített munka összekapcsolódása azzal a jellegzetes tisztán uráli nemtörődömséggel a veszély Iránt az öntés vagy a fémmegmunkálás sorén. A munkások testtartása vagy ahogyan Nyemlrovica-Dancsenko nevezte a test beállítása meglepett a maga szabad kecsességével. Amikor az izmok nem működnek, szabadon pihennek. Az olvasztárok Izommozgásának könnyedségét megirigyelhették volna a színészek, akik pedig külön gyakorolják az izomlazitást.- 50 -