Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

falusi szegénység, de elsősorban a fiatalok, ők voltak itt, a közel-jövö falusi levelezői és a lomszomol-sejtek jövendő

titkárai.

Az ablakból látszó szegélyek alapvető feladata az volt, hogy ők a forradatai rend őrei. Az ablakbeliek az OBEtályéberség őrségén álltak. A legfontosabb az volt szánunkra, hogy a választásra ne tolakodhassék be a kulákság. Innét az ablakból adták ki az utasításokattegyiket beengedni, másikat feltartóztatni, kulákot be nem engedni. "Pása, lódítsd csak el onnan az urnától", a vak öregasszonyt meg oda kell ereszteni a dobozhoz, bár az utasítás alapján a vakok nem szavazhatnak, az ablak utasításai alapján kialakul a sajátos forradalmi rend. Az ablaktól osztályjellemzést adnak mindenkiről, aki odalép a választási urna elé.

A képzeletbeli "embertenger", amely az udvaron tartózkodnék és amelyet a néző csak a hangokon keresztül érzékel, hol elnémul, hol meg tiltakozásban tor ki. S mindezt az ablakban lévő fiatal katona "vezényli". Itt lüktet és változik az egész jelenet ritmusa. Az ablakon keresztül érzékelhetjük az egész színpad "lélegzését".

Az ilyen megoldás jól és előnyösen mutatja be a nép arculatát és a falu képviselőinek egyes alakjait, akik részt vesznek az alkotmányosé nemzetgyűlési választásokon. Mindez azonban arra kötelezte a színészeket és a rendezőt, hogy a falu egyes képviselőit pontosan és sokoldalúan elevenítsék meg. Az eleven és tartalmas alakokat éles szemmel választották ki a fiatal színészek a való életből és a színpadon világos, jellegzetes ábrázolásban mutatták be őket. Az uj és a régi falu összeütközésében, a fiatal legények harciasságában a nagy társadalmi változások útjára lépett, uj falu arca látszott meg.

A jelenet ilyen töredékes és hangbell megoldása eredményeként sikerült létrehoznunk azt a benyomást,mintha nagy néptömeg gyűlt volna össze, amelynek a néző csak részleteit láthatja. Ez felkeltette a nézők képzelőerejét. Terjedelmé■r- 44 -