Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A részlet és az egész kapcsolata

ben, mint láthatjuk, nehéz határvonalat húzni az analízis és a szintézis között, mert kölcsönös kapcsolatban állanak egymással. Az elemzés mozzanatai nemcsak elméletiek, hanem tapasztalataik, gyakorlatiak is.

Az ilyen munkában a színésznek nemcsak Ítélőképessége vesz részt, hanem egész valója, önmagán próbálja ki a drámai cselekmény egész útját. Kérdéseket ad fel. Jobban meg akarja érteni a cselekmény fejlődését, a művészi alak jellemét, az alak környezetéhez fűződő kapcsolatát, a belső monológok jellegét, a belső és a külső ritmus összeütközését, szóval mindent, ami a helyzetgyakorlatok során fölmerül benne.

Ezt az első pozitív tényezőt a szereplők megélénkülő aktivitása is indokolja: a színészek gyakorlatban veszik észre a homályos pontokat, kérdéseket, követelik a megoldást. Az asztal melletti elméleti elemzés esetében, amikor a színészek először találkoznak a színdarabbal, gondolataikból többnyire hiányzik ez az aktivitás, túlságosan aktiv viszont a rendező. A rendező aktivitása jelentős mértékben a szinész passzivitásának reakciójaként jön létre. A színész a színdarab szóbeli elemzésekor természetesen mintegy felülről szemléli a szereplőt és harmadik személyben beszél róla.

Már az első helyzetgyakorlat után előfordul, hogy a szinész a rendezőhöz fordul és értetlenkedik: “Miért kell nekem bálba mennem az ellenségem házába?" így kezdődik meg a színész "énjének" és a harmadik személyü alaknak az öszszeolvadása.

Nem kevésbé fontos számunkra a második tényező sem. A cselekvő elemzés helyzetgyakorlat módszere mér az első lépéstől kezdve lehetővé teszi, hogy a színész a színdarabot nagy eseményekben vagy fontos mozzanatokban fogja át, a cselekvő elemzésnek ez a módszere elősegíti az egész alkotás áttekintését.- 15? »

I