Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A teljesség érzéke
A darab elolvasása után az Is előfordulhat, hogy nemcsak a térben képzeljük el a darabot, hanem az előadás zenei formában is megjelenik. Amikor először hallgattam végig Gladkov romantikus bohózatát, a Régesrégen cimü színdarabot, állandóan fülembe csengett a mazurka zenéje, ritmusa. Eleinte arra gondoltam, hogy ennek az Azarovéknál rendezett bál az oka, talán a huszárdolmányok, a díszes menték. Azután rájöttem, hogy a zene forrását nem az álarcosbálban, nem is a kosztümökben, bauem az egyes jelenetek és az egész darab belső ritmusának je3 Legében kell keresnem. Néhány jelenetet csendes, távolról odaszürődő mazurkakisérettel próbáltunk. Észrevettem, hogy a színészek hetykén és vidáman beszélgetnek, könnyedén mozognak. Nem szóltam erről a színészeknek, nem akartam, hogy az eredményt belső átélés nélkül érjék el. Néhány játékképnél a mazurka különböző figuráját vettem alapul. Ez megteremtette az előadásban a gyorsaság, az ünnepélyesség, a kecsesség, az indulatosság és a pontosság elemeit, vagyis mindazt, ami a mazurkát jellemzi. Tudtam azt is, hogy tönkreteszem az előadást, ha már a munka elején megmondom a színé izeknek, hogy táncolják el a darabot, ugyanolyan könynyedén, lendületesen, mint ahogy egy mazurkát táncolnának el. A színészek játékának, a díszlettervező díszleteinek, a játékképeknek ás az előadás tempó-ritmusának végső soron a színdarab stílusának, nyelvi felépítésének, az alakok megrajzolásának és a szerző temperamentumának zenei tónusával kell kapcsolatban állnia. Ha az előadásban a rendező és a színészek nem érzik át a szerző művészi egyéniségét, akkor a színdarabra jellemző színpadi forma nem alakulhat ki. Az alkotói főfeladatban kifejezésre jutó szerzői arculatot ugyancsak a nyelvezeten, a szerző müvének eleven szóbeli szövedékén keresztül fogjuk fel. A darabra jellemző festői modort a nyelvben találhatjuk meg.- 127 -
